AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

— ennek azonban elég néhány rövid megjegyzést szentelnünk, lévén itt egészen közismert dolgokról szó. A három bejegyzés-forma: a főbejegyzés, a mellékbejegyzés és az utalás. Az: utóbbi alfajainak, a hivatkozásnak („ld még") és az angolszász gyakorlat „authority card"-jának — amelyek nem egyebek az egységes formai jegyek szerepkörének a leszűkítése által szükségessé tett utalásformáknál — a katalogizálás különböző tárgyainak a regisztrálása szempontjából nincsen különálló szerepük és külön jelentőségük, s az alábbiakban nem is lesz róluk soha külön szó. Amit az utalásról mondani fogunk, az, mutatis mutandis, a hivatkozásra és az authority card-ra is vonatkozik.. A magyar terminológia a három bejegyzés-forma megnevezését (persze a „bejegyzés" szó helyére „lap"-ot téve) egyértelműen használja — így nem látszik szükségesnek, hogy a három terminus jelentésének magyarázgatásába kezdjünk. Ahhoz, hogy A katalogizálás tárgyának nevezek minden a katalógus által közvetített információt. E tárgyak vagy autonómok, vagy alárendeltek. Az előbbiek azok, amelyeknek a katalógus külön bejegyzést, szentel, olyant, amelynek fejét a tárgy saját megkülönböztető, azonosító jegye képezi. így e tárgyak maguk határozzák meg saját betűrendi helyüket a katalógusban — innen az „autonóm" jelző. Azr alárendelt tárgyaknak saját külön bejegyzésük nincsen. (II. 19., III. 8—16.) Formai jegyeknek az autonóm tárgyaknak azokat a megkülönböztető, azonosító jegyeit nevezem, amelyeket a leíró — tehát a formai — katalógus bejegyzéseinek a fejéül használunk, amelyeken tehát e katalógus szerkezete, rendje nyugszik. E jegyek: a könyvek és művek különböző címei és a. könyvek és művek létrehozásában szerepet játszott személyeknek és testületeknek a neve. A formai jegyeknek két fő fajtája van: az anyagi és az egységes jegyek. Anyaginak a könyvön: szereplő, látható, tehát materiális formai jegyet nevezem; egységesnek a formai jegynek azt a lényegében konvencionális variánsát, amelyet a címleírási gyakorlat az összetett tárgyak (ld. alább) komponensei összegyűjtésének eszközéül kiválasztott. Anyagi jegyei csak az elemi tárgyaknak (ld alább)vannak, amilyen például a könyv; egységes jegyei csak az összetett tárgyaknak. Adott esetben az anyagi jegy elláthatja az egységes jegy feladatait is. (III. 17—18.) A három funkció, amit a leíró katalógus ellát — egészen nyersen megfogalmazva —, az információadás az állomány minden egyes könyvéről, művéről és egyéni valamint testületi oeuvre-jérőL (A három funkció pontos tartalmát és határait illetőleg ld a fent idézett tanulmányt az Évkönyvek. II. kötetében.) Az első funkció ezek szerint egyes különálló, elszigetelt tárgyakról szóló információk szolgáltatásában áll — ezeknek a tárgyaknak, az első funkció tárgyainak, a megjelölésére ezért az elemi tárgy terminust használjuk. A másik két funkció organikusan összetartozó elemi tárgyaknak egyetlen közös címfej, egyetlen egységes jegy alatti összegyűjtésében áll. Azok a tárgyak tehát, amelyekre vonatkozólag az információ-nyújtás a második és a harmadik funkció keretébe tartozik, összetett tárgyak, amelyeknek, minden egyes komponense egyúttal elemi tárgya is a katalogizálásnak, tehát az első funkciónak is tárgya. így minden egyes könyv a katalogizálásnak többnyire három, de legalább két különböző tárgyát egyesíti magában: egy elemi és két, de legalább egy összetett tárgyat. Nagyjából ugyanez ált azokra az elemi tárgyakra is, amelyek nem könyvek. Az elemi tárgyakat ugyanis három osztályba sorolhatjuk. Az elsőrendű elemi tárgy fogalma még. akkor is tágabb a könyvénél, ha a speciális könyvtári anyagokat (lemezek, stb.) itt figyelmen kívül! hagyjuk. Ide tartozik minden katalogizálásra kerülő, fizikailag különálló kiadvány. Ide tartoznak a sorozatok és periodikumok is, s így egyetlen fizikai darab két, sőt több különböző, saját formai jegy-garnitúrával rendelkező elsőrendű elemi tárgyat is egyesíthet magában; egy sorozat-kötet, például, a katalogizáló számára egyrészt különálló könyv, másrészt a sorozatnak egy része. (III. 20—38.)< Másodrendű elemi tárgyaknak a járulékos mellékbejegyzések, harmadrendűeknek pedig a harmadrendű mellékbejegyzések főtárgyait nevezzük — a mellékbejegyzéseknek erről a két osztályáról; alább, a VII. pontban, részletesen szólunk. Azok az összetett tárgyak, amelyekről a katalógus második funkciójának a keretében ad információt, azokból az elemi tárgyakból állnak össze, amelyek egy bizonyos szöveg (vagy más könyvtartalom) ősformáját, átdolgozásait, kivonatait, szemelvényeit, valamint ezek fordításait tartalmazzák. (III. 52—54.) Végül a harmadik funkció összetett tárgyainak a komponensei mindazok az elemi tárgyak, amelyeket a katalógus ugyanannak a személynek vagy testületnek a neve alatt regisztrál, teljesen tekintet nélkül annak a teljesítménynek a természetére (szerzői, szerkesztői, fordítói, közreadói, sponsor^ stb.), amely ezt az elemi tárgyat létrehozta vagy képezi. (III. 56—60.) 108