AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Az Egyetemi Könyvtár kézirattárából - Izsépy Edit: A Hajdúság részvétele I. Rákóczi György 1644/1645-ös hadjáratában
A hajdúságról szóló monográfiák, valamint az egyes városok, községek történetét feldolgozó munkák nem térnek ki a hajdúk szerepére az 1644|45-ös hadjáratban. Pedig erről több téves, általánosító vélemény terjedt el történetírásunkban. 7 Makkai László alapvető tanulmánya, tárgyából kifolyólag 1633-mal zárul. Ebben rámutatott arra a kompromisszumra, mely a szabolcsi hajdúvárosok és az uralkodó osztály között létrejött a harmadik hajdúfelkelés (1630) után. 8 I. Rákóczi Györgyhöz való későbbi viszonyukat azonban — telepítéseitől eltekintve — alig említik a hajdúkról szóló munkák. 9 Ennek egyik oka kétségtelenül az, hogy a hajdúság csupán alárendelt szerepet játszott a fejedelem hadjáratában, a másik ok az erre vonatkozó eddig feltárt források csekély száma. Jelen dolgozatunkkal megpróbáljuk felvázolni az eseményeket. A hadjáratban való szereplésük jól mutatja a hajdúság harci kedvének és katonai értékének devalválódását. Későbbi magatartásuk, politikai helyzetüknek változása és azabadságaiknak elvesztése a XVIII. században könnyebben érthetővé válik ezáltal. Mielőtt rátérnénk a hadi események tárgyalására, meg kell vizsgálnunk azt, hogyan alakult ki a hajdúk egymáshoz és az erdélyi fejedelemhez való viszonya a megelőző évtizedben. I. Rákóczi György, mint erdélyi fejedelem Derecskére és (Körösnagy) Harsányba, mint földesúr a Sajó—Hernád melléki helységeken kívül a bihari Téglásra, Pocsajba és Csalánosra telepített hajdúkat. A szalontaiaknak és sarkadiaknak pedig több pusztát adományozott. 10 A magánföldesúri hajdúk nem emelkedtek a nemesek sorába, mint a nagy hajdúvárosiak, a Rákóczi birtokokon azonban a hajdúkiváltságolások felértek a mezővárosi és kisnemesi állapottal. 10 / 3 Hajdúszabadságuk fejében „valahányszor a szükség megköveteli, akár az általános, akár a részleges hadjáratokban személyesen részt venni kötelesek" voltak. A magánföldesúri hajdúk két hónapig fizetés nélkül, azontúl zsoldért. A derecskéi fejedelmi hajdúk privilégiumában pénzről nincs említés. A bihari húsz kis hajdúváros: Szalonta, Ürögd, Szentmárton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Kornádi, Sas, Vekerd, Régeny, Félegyháza, Bagamér, Mikepércs, Bagos, Konyár, Derecske, Berettyóújfalu, Kába, Sáránd, és Tépe főgenerálisa a váradi főkapitány volt. Az évek óta üresedésben levő főtisztséget Rákóczi György 1640. augusztus 21-én tizenkilenc éves György fiára ruházta. Mellette Ibrányi Mihály vicekapitány, a fejedelem rokona és régi bizalmi embere, híven képviselte ura politikáját. Őrködött az ellenséges királyi Magyarország és a török hódoltság felé egyaránt, tárgyalt a hajdútisztekkel, megbüntette a kóborlókat és jelentette a szabolcsi hajdúvárosokból jövő híreket. 11 7 Szilágyi Sándor 1866-ban még kiemelte, hogy „a már előbb megnyert királyi hajdúság is Rákóczi Györgyhöz csatlakozott." (Erd. tört. II. 189.1.) I. Rákóczi György életrajzában azonban már nem említi külön a szabolcsi hajdúkat, sőt tévesen azt állítja, hogy a fejedelem hada 24 000 lovasból s a „rosszul begyakorolt gyalog hajdúságból állt." (369.1.) Pedig a seregben lovas hajdúk szolgáltak, gyalogság csak a várakban. 8 Makkai László: A kuruc nemzeti összefogás előzményei. Bp., 1956. 9 Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. Tárgyalja a hajdúság katonai szerepének legfőbb eseményeit, de I. Rákóczi Györgynek egyedül a telepítéseit említi. 10 Derecske 1631. jún. 23., Harsány 1631. máj. 5., Téglás 1621. aug. 22., Pocsaj és Csalános 1632. nov. 30., Sarkad 1644. júl. 9. Szendrey: Hajdúszabadságlevelek. 203—205., 201—203., 225— 227., 241—242., 209—210 és (Szalonta 1631.) 65. 1., Rozványi Gy.: Nagy-Szalonta ... történelme. Gyula, 1870.47.1. 10 /a„ Makkai id. mű 49.1. 11 Izsépy Edit: Ibrányi Mihály váradi kapitány szerepe Bethlen István 1636. évi felkelésében, = Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei. 4. köt. 275—289. 1. Klny-ban is. 154
