AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Az Egyetemi Könyvtár kézirattárából - Izsépy Edit: A Hajdúság részvétele I. Rákóczi György 1644/1645-ös hadjáratában

A HAJDÚSÁG RÉSZVÉTELE I. RÁKÓCZI GYÖRGY 1644/1645-ÖS HADJÁRATÁBAN IZSÉPY EDIT A XX. század első felében a hajdúkutatás leszűkült helytörténeti vagy etnográfiai problémává, sőt történészeink legtöbbször csupán a hét szabolcsi „öreg hajdúváros" múltjával foglalkoztak.

1 Szinte feledésbe merült Szilágyi Sándor megállapítása, aki még élesen kiemelte, hogy I. Rákóczi György idejében a hajdúság két országban élt, két pártra oszlott, mert ekkor a szabolcsvármegyei hajdúk a magyar király, a bihari hajdúk pedig az erdélyi fejedelem fennhatósága alá tartoztak.

2 Az 1950-es, és főleg az 1960-as években fordulat következett be a hajdúság történetének kutatásában. Fontos részlettanulmányok jelentek meg egymásután, kimutatták a szabolcsi és bihari hajdúkon

3 kívül a Sajó-Hernád melléki és a dunántúli hajdúság létezését.

4 Rámutattak arra, hogy az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok hajdúkiváltságolásaival párhuzamosan a XVII. században az ország különböző részein magánföldesúri hajdútelepek alakultak ki. Történészeink tudományos üléseken vitatták meg a hajdúkérdés legfőbb problémáit. Az előadók azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a már megoldott problémák újabb feleletre váró kérdéseket vetnek fel.

5 Mert a hajdúk története jóval túlmutat a helytörténeten, kutatásukhoz nélkülözhetetlen a különböző tudományágak összefogása. Legújabban Szendrey István gyűjtötte össze és adta ki a legfontosabb hajdúszabadságleveleket. Ő is megállapítja, hogy „történeti szereplésüknek csupán egy-egy csúcspontját érzékeljük — 1514, 1604 — 6, 1607—8, 1630—1, — holott az egész XVI—XVII. században, sőt a XVIII. század elején is hatékony társadalmi erővel állunk szemben."

6 1 A kérdés irodalmát közli Béres András—Módy György: A hajdúság történetének és néprajzának irodalma. Debrecen, 1956. (Alföldi Füzetek 3.) 2 A hajdúság „a magyar király s erdélyi fejedelem közt határfalat képez, felében egyiknek, felében másiknak van alávetve, azonban szervezetében bír annyi önállósággal, hogy megosztottsága dacára is csatlakozhatik egyikhez, vagy másikhoz, s melynek megnyeréséhez éppen ezért nem mindig volt elég a zsold és kiváltságadás. ... Azon félnek, mely a magyar király területén lakott, megnyerése minden támadási kísérlet alkalmával előre combinatioba lett véve, mert... rendes és begyakorolt katonaság volt, nem is került sokba." Szilágyi Sándor: Az erdélyi hódoltság és végvárai. = Bp. Szle. 1873. II. k. 305—306.1. 3

„ A bihari hajdúkról századunk elejéig alig vettek tudomást." Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, é. n. 3.1. Dankó Imre: A körösköz-bihari hajdúság. Gyula, 1959. 4

Dankó Imre: A Sajó—Hernád melléki hajdútelepek, Sárospatak, 1955. Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. = Századok. 1960. 286—302.1. „Hazánkban másutt is voltak hajdúk ... hiszen török veszély és feudális anarchia nemcsak a Tiszántúlon, a Partiumban volt." Dankó L: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai = Debreceni Déri Múz. Évk. 1962—1964. 48.1. 6 A hajdúk „nemzeti és függetlenségi" ideológiája. Az MTA Történettudományi Intézete által 1962-ben rendezett tudományos vita egyik problémája. Megjelent: Tört. Szle. 1963. 1966-ban a Déri Múzeum tudományos emlékülése Debrecenben. A tanulmányok szövege: A hajdúk a magyar történelemben. Debr. 1969. = Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok közleményei. 10. Uo. Benda Kálmán cikke 24.1. 6 Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debr., 1971. 5. 1. 153