AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Pajkossy Györgyné: Az egyetem és a nagyszombati városi tanács viszálya az 1640-es években
A rendi és központi hatalom, valamint a nemesség és polgárság bonyolult küzdelmei mellett állandóan folyt több síkon az ellenreformáció szívós harca. Az országban még mindig jelentős jezsuita-ellenes hangulattal kellett számolni, a lakosság még jól emlékezett az 1608. évi 8. törvénycikkre: „A magyarok abba, hogy a jezsuitáknak Magyarországon fekvőjószágaik és birtokjogaik legyenek, bele nem egyeznek." A feszült légkör megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy bár Nagyszombatnak katolikus városi tanácsa volt, a város még mindig számottevő protestáns lakossággal rendelkezett. (A nagyszombati református iskola panaszait a jezsuiták eltették irataik közé 14 ; ügyükig el még az 1647. évi országgyűlés 8. cikkelye is foglalkozott.) Az összeütközés az egyetem és a város között nem sokáig váratott magára. 1639. július 14-én a városkapitány két bölcsészhallgatót (logici) egy szűccsel való veszekedés, miatt börtönbe zárt. Másnap, július 15-én a városi tanács a rektornak megtagadta a kiadási kérést. A rektor, Forró György, azonnal (még július 16-án ) az ügyet Bécsbe vitte a király elé. Július 26-án Krajachich Lukács linguarum decanus már meg is hozta Bécsből a királynak július 22-én kelt dekrétumát a két diák szabadonbocsátásáról, és az egyetemi hatóságok elé való állításáról. A diákokat július 28-án ünnepélyesen a kollégiumba vitték. III. Ferdinánd ebben, a városnak küldött dekrétumában újból megerősítette az egyetem immunitását, különösen az összes egyetemeken szokásos egyetemijoghatóságot. 15 Az esetből nyilvánvalóan látszik, hogy a király szívén viselte az új egyetem sorsát, és hogy a jezsuitákat jó kapcsolatok fűzték az udvarhoz. Éppen azért meglepő, hogy az eset megismétlődött. 1641-ben két diákot az Anyakönyvek bejegyzése szerint veszekedés miatt elfogtak; vasbéklyóba verve, kezük-lábuk összekötve, embertelen módon börtönbe vetettek, s csak a nádor, Eszterházy Miklós parancsára engedték szabadon őket. 16 A városi tanácsnak ez a „meggondolatlan lépése" a tárgyalások hosszú sorát indította meg. A kérdés jelentőségél nemcsak a sok királyi beavatkozás, a király és a nádor tárgyalásai mutatják, hanem utóhangja is. Kazy Ferenc História regni Hungáriáé с munkájában is részletesen tárgyalja a fejleményeket. A jezsuita irattár rendelkezésére állván, az eseményeket, még a város álláspontját is, pontosan ismerhette. A már idézett Quinque puncta és Kazy munkája alapján rekonstruálhatók az események a megbékélést szolgáló Eszterházy egyezményig, a „nyolc pontig". Az alábbiakban, nem akarván Kazy adatait megismételni, csak vázlatosan, időrendben ismertetjük az eseményeket, mint már említettük, a két Eszterházy-dokumentum megértéseérdekében. (A ki nem adott dekrétumok rövidített szövegét jegyzetben közöljük.) A városi pallosjog kihívó alkalmazására egyformán reagál a különben egymással szemben álló nádor és Lósy Imre, esztergomi érsek. 1641. július 9-én Lósy Imre figyelmeztette a városi tanácsot: „Az hertelenkedés 14 Acta Jes. Tyrn. X. fasc. 21., 57., 58. no. 15 Az esetet leírja Szentpétery i. m. 49. l.-on, és Csery i. m. 46. l.-on az Actuum Academicorum? Collegü Soc. Jesu Tyrnav. 17. torn. 1639. júl. 14—16., 26. 28. alapján. (Pray XXX. Egyetemi Könyvtár.) A decretum szövege: Se velle Universitatem Tyrnaviensem suis privilegiis et immunitatibus„ praesertim in iis, quibus ubique in Christianitate Academiae fruuntur, gaudere et in iis protegi. (Quinque puncta 2,1.) A gráci jezsuita egyetemnek és a városi tanácsnak legkomolyabb összeütközéseugyancsak 1639-ben robbant ki egy diák elfogatásakor. A gráci rendi évkönyvek szintén az egyetemi 5 autonómia sérelmeként tartják számon a városi tanács beavatkozását a diákok rendbontásakor. A nagyszombati tanárok jól ismerhették a gráci egyetemnek a diákügyekben hozott határozatait,, mert sokan közülük előzőleg Grácban voltak tanárok. (Trinkellius) A Ritus procedendi in judiciis academicis-t 1641-ben éppen Trinkellius hirdette ki. (Krones, Franz: Geschichte der Karl Franzens-Universität in Graz. Graz, 1886.) 16 Matrica (Id. 1. jegyzet.) 1641. év. Kazy i. m. 42—46., 61—64., 71—73.1. Pauler i. munkájába» ennek alapján írta meg a III. fejezetet. (17—19.1.) 94
