AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
'Gábor (1656—1715), Kaprinay István (1714—1786) és Pray György (1723—1801) eredeti okleveleket és másolatokat tartalmazó gyűjteményei. Kialakulásukkal, kalandos •és a mindenkori politikai helyzettel szorosan összefüggő sorsukkal, kutathatóságuk történetével, állományuk utótörténetével a szakirodalom részletesen foglalkozott 42 . A gyűjtemények számos olyan történeti dokumentumot foglaltak magukban, melyek részben kameralisztikus-tulajdonjogi, részben a különböző szabadságharcokkal összefüggő politikai meggondolások alapján „bizalmas" jellegűek voltak. A könyvtárigaztóknak 1848-ig reverzálissal kellett kötelezniök magukat a zárt kezelésre; a gyűjtemények teljesen szabad kutatásáról csak 1860 után beszélhetünk. Tartalmi szempontból két jellegzetességükre kell a figyelmet felhívni. Egyrészt — bár kétségtelen, hogy a valóban komoly forrásértékű anyag tekintélyes részét már közzétették — a közgyűjteményeket a legutóbbi évtizedekben ért veszteségek miatt sok esetben csupán az azokban őrzött másolatok maradtak fenn. Másrészt még nem történt meg annak megállapítása — s ez a munka még az Egyetemi Könyvtár kézirattárosaira vár — hogy mit közöltek már anyagukból, s mi az, amit még érdemes lenne publikálni. Egyébként a gyűjteményekkel foglalkozó szakirodalom azzal a nem érdektelen kérdéssel is foglalkozott — bár még mindig nem kellő mélységgel — hogy a nagy gyűjteményekhez a kézirattár mely más tételeit fűzi szorosabb kapcsolat. Itt csupán a legnevesebbekről szólunk. Ily vonatkozásban említettük már a Czeles-gyűjtemény 11 kötetét (Ab 50.), egy vatikáni iratgyűjtés eredményét. A bazini esperesség 1699-ben végzett canonica vishatio-jegyzőkönyve (Ab 30.) Kollonich érsek tulajdona volt s feltehetően a Hevenesy-gyűjteménnyel együtt került a könyvtárba. Ugyanennek a gyűjteménynek volt a része a Székesfehérvárt letelepedett jeruzsálemi keresztes lovagrend jogbiztosító iratainak gyűjteménye (Ab 71., 72.), az esztergomi érsekség és káptalan hasonlójellegű kötetei (G 319., 320.) valamint a G 6. jelű vegyes iratkötet. A Kaprinay-gyűjtemény részeként tartjuk nyilván a jezsuita rend történetére vonatkozó Sujfragia с kötetet (Ab 136.), Székely Sámuel iratmásolatait (G 151. v.), Korpona város XVI. századi oklevéltárát (G 65.), Forgách Zsigmond leveleskönyvét (G 151. hh.), Zakariás János 1749-ben írt olaszországi úti beszámolóját (G 190. a.), Kaprinay iratgyűjteményét (G 112.), három magyar nyelvtani írását (H 73—75.), valamint még egy-két jelentéktelenebb kéziratot 43 . A Pray-gyűjtemény 47. kötetének jelzi már Dedek is a Schwandner-könyvtár katalógusát (J 9.). E gyűjtemények szerves részét alkotják természetesen azok a regestrum-kötetek is, melyek a feltáró munka egyes fázisait jelzik 44 . A Pray-gyűjteményhez tartoznak azok az oklevelek (52 db), melyeket a nyomtatott katalógus Diplomatariwn autographum e collect ioné Pray ana néven tart nyilván. E gyűjteményrész kialakulását együtt kell tárgyalnunk a Litterae et epistolae originales (LEO) néven ismert gyűjtemény keletkezésének bonyolult kérdésével. Ismeretes, hogy a könyvtár őrei (igazgatói) az államosítás után hosszú ideig egyúttal a történeti segédtudományok professzorai is voltak. Oklevél- és pecséttani előadásaikhoz gyakorlati anyagra is szükségük volt. Ezért vált külön egységgé a Praytól vásárolt értékes könyv- és kéziratgyűjtemény okleveles anyaga (benne р. o. 43 Mohács előtt oklevél). A gyűjteményt később további oklevelekkel egészítették ki; ezeket részben ^ m Felsorolásukat 1. a 10. sz. jegyzetben idézett tanulmányban. Egyes irataikról irtak Horváth Lórántné: Egy leveleskönyv az Egyetemi Könyvtárban. (Kiadatlan reneszánsz kori levelek). Az EK Evkönyvei III. BP. 1966. 229—237. és Donath Regina: Egy magyar főúr tervezete az ország rendezésére a török hódoltság után U.o. IV. Bp. 1968. 291-306. 43 A 248., Ab 26., G 151v., 151«., 531., H 20. 44 G 314., J 127—132., J 93., A collectiok alapján készült kivonatokat adnak a G 25a és G 313. kötetek. 27