AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Wimmer Éva: „Syntipas” meséi
Kereshetjük-e ugyanennek a gondolatnak konkrétabb megfogalmazását a Syntipas-gyűjtemény meséi között? "... ouöev xcov (роттсш просу páxcov xrjgípvGixfjQ íöióxtjxoq pexocßaAAsxai... 23 , mondja annak a mesének a tanulsága, amelyben az etióp sötét bőrét, bármennyire igyekszik is, nem tudja fehérré varázsolni, a folyó vize nem változtathatja meg veleszületett színét (Synt. 41, Hausr. 274). S ha történetesen a gonoszság, a hálátlanság természeti-lényegi sajátja valaminek, ezt sem lehet megszüntetni. Magyar szólásként is előfordul a „kígyót melengettél a kebleden" fordulat, hasonló gondolatot tükröz latin elődje, a petroniusi „veperam sub ala nutricare" sor. A paraszt és a kígyó esete (Synt. 25, Hausr. 62) szinte szóról szóra ezt formálja meg mese alakban: a tél hidegétől megdermedt kígyó az őt átmelegítő és ezáltal megmentő parasztot megharapja. Egy másik történetben (Synt. 57, Hausr. 206) a kígyótojást találó jószívű madarat is óva inti a fecske attól, hogy a tojást kiköltse, mondván, hogy a gonoszságot még a legnagyobb jótétemény árán sem lehet megszelídítem. Ne nyújtsd jobbodat gonosz embernek, nem lesz híved soha, miként a kutyát, mely megharapott, sem lehet még egy kis önként adott vérrel szelíddé tenni. A kertész és a kutya c. történet szintén a hálátlanság motívumát adja tartalmúi a változtathatatlanság komor gondolatának (Synt. 34, Hausr. 122). Míg a mesék előbb említett csoportja (Synt. 1, 46, 9, 51) a többet-akarás reménytelenségét és veszélyét mutatja ki, a második csoport (Synt. 41, 25, 57) már a dolgok megváltoztathatatlanságáról vallott felfogást mutatja, és a bizalmatlanságot (Synt. 34). Egyfelől tehát a konzerválás igénye, másfelől a helyzet megváltoztathatatlanságának tudomásulvétele fogalmazódik meg ezekben a mesékben — mintáz „eredeti" aesopusi gyűjteményben is. Az ember társadalmi helyzetéből nem tud kiszakadni, nem tudja megmásítani azt, amibe beleszületett. A lesüllyedt szabad parasztság keserű életérzését kifejezően tükrözik vissza a fenti mesék. Kifejeznek egyrészt egy igényt, hiszen a szereplők sorsuk jobbrafordulását várják, másrészt a változásról való — esetleges keserű tapasztalatok miatt kialakult — reménytelen lemondást is. Talán félelem is él bennük ettől a változástól, mert esetleg van valamijük, amit elveszíthetnek, van mit kockáztatniuk, s nem akarnak kockáztatni. Hogy éppen a lemondás, a beletörődés, a nem-lázadás szerepel a gyűjteményben pozitív értékeléssel, bár néhol keserű igazságként kimondva, ebben a fordító-válogató személyének is része lehet. A moszkvai kódex görög Syntipasának néhány soros bevezetése 24 szerint Andreopulos„Zpz(7Toí> Mxpig" volt, tehát keresztény ember, keresztény ideológiával, vagyis a beletörődést hirdetve. A meglevő kisbirtok védelmében szól a — legalábbis a gyűjtemény terjedelméhez viszonyítva — gyakori mondanivaló: őrizd meg a keveset, de biztosat, és ne tedd kockára a bizonytalan többért. A világirodalmi hagyományban a mohóságért bűnhődőnek szinte szimbólumává vált a folyón át húst vivő kutya története (Synt. 28, Hausr. 136). Máshol a kapzsi teve szarvakat kér Zeusztól (Synt. 59, Hausr. 119), aki telhetetlensége miatt azzal bünteti őt, hogy még füleit is megkisebbíti. Egy másik mese (Synt. 27, Hausr. 89) elmondja, hogy valakinek volt egy aranyat tojó tyúkja; gazdája a benne levő arany reményében levágja, aranyat viszont nem talál benne. Kapzsisága miatt bűnhődik ez az ember, akárcsak az az asszony, aki minden nap tojó tyúkját addig hizlalja napi két tojást akarván, míg az kövérsége miatt egyáltalán nem tud tojni (Synt. 42, Hausr.58). A szamár és a ló meséjének (Synt. 29, Hausr. 272) tanulsága mondanivalójában még 23 „A természet dolgai közül semmi sem változtatja meg természetadta tulajdonságát." 24 Eberhard: i. m. VIII. 1. — Krumbacher: i. m. 893.1. 260
