AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
véljük a régi professzori hagyatékokat is, mivel — különösen a régebbi korban — szinte szokás volt, hogy az egyetem elhunyt tanárainak hagyatéka a könyvtárba került. A hittudomány, egyházjog és egyháztörténet területéről Fejér György (A 72.), Markovics Mátyás Antal (A 73—76.), Vass László (A 64—67., 260.) és Székely István (A 264.) professzorok többségükben hagyatéki alapon a könyvtárba került kéziratai említendők. A jogtudomány területén is kitűnő nevekkel találkozunk. Nitray György (B 38.—40.), Lakics György (B 57.) és Vuchetich Mátyás (B 51. és 111.) professzorok kéziratai mellett — hogy csak a jelentősebbekről szóljunk — külön kell említenünk az 1769-ben egyetemi oktatási reform-céllal működő Niczky-féle bizottság Planum JuridicuméX (B 25.) 40 , valamint Henfner Jánosnak az 1845/46-os tanévben tartott nevezetes statisztikai előadásait (B 114.), melyek a pesti egyetemen tartott első magyar nyelvű előadások voltak 41 . A természet- és orvostudomány területén is találkozunk egy-két érdekes névvel. A neves bécsi fiziológia-professzor H. Boerhave emlékét egy magyar hallgatója által készített jegyzetek őrzik (D 6.). Az egyetem egyik büszkesége, Winterl Jakab kémiaprofesszor előadásait egy az ő „dualisztikus kémiá"-jának rendszerében készült jegyzet idézi (E 36. — bevezetés a kémiába, savak és bázisok kombinációja, a dualisztikus kémia rövid áttekintése). A matematikai oktatás s a gyakorlati igények korai kapcsolatára utalnak Bruna Ferencnek, a felsőbb matézis tanárának áramlástani, hidrantikai és általános építőmérnöki jegyzetei (E 62.). Egy ábrákkal is ellátott jegyzet (D 83.) a XVIII. század végi anatómiai oktatás gyakorlati módszereire enged következtetni. A régi orvostudományi oktatási anyagból nevezetesebbek még egy fiziológiai (D 8.), egy sebészeti eszköztani (D 67.) jegyzet, valamint az 1849 után tanító Langer Károly állattani előadásai (D 60.). Az oktatási jellegű anyaghoz hasonlóan szinte „hivatalból" kerültek be a kézirattárba olyan dokumentumok is, melyek részben az egyetem, részben a könyvtár történetével kapcsolatosak. Egyetemtörténeti vonatkozásban a legérdekesebb a bölcsészettudományi kar már említett 1674—1702. évi promóciós könyve (F 44.). Ismert tényt rögzít az 1721-ből való nyomtatott királyi rendelet is, mely az egyetem kancellárját az egész országra szóló cenzori jogkörrel ruházta fel. (G161. a) A fentiekhez hasonlóan több kézirat fűződik az egyetem történetéhez; esetleges jellegüket az magyarázza, hogy az egyetem működésével kapcsolatos iratanyag gyűjtése a rektori hivatal feladata volt; a könyvtárban található kéziratok általában nem irattári jellegűek. A legkiemelkedőbb ezek közül Csery József könyvtártisztnek, az Egyetemi Könyvtár „élő emlékezetének" több mint 600 oldalas egyetemtörténeti kézirata (G 163.), mely a magyar felsőoktatás kezdeteitől 1680-ig tárgyalta a témát; kézirata még ma sincs kellően kiértékelve. Molnár János egyetemi tanár szentbeszédei (A 194.) az egyetem 1780. június 25-i felavató ünnepségéhez kapcsolódnak. A Systema novum philosophicum (F 47.) a bécsi tanulmányi rendszer II. József alatti átültetésének kísérletét jelzi. A jozefinizmust követő reform-korszakból származnak az országos oktatásügyi bizottság jegyzőkönyvei, iratai és táblázatai (F 49.). Nyilván az 1806. évi II. Ratio Educationis nyomán keletkezett az 1808—10. évek tanügyi rendeleteiről készített mutatókötet (F 50.). Szintén ennek a kornak a terméke az a tervezet, melyet az 40 A Niczky-féle „Planum Juridicum"-ra 1. Eckhart Ferenc: A Jog- és Államtudományi Kar története 1667—1935. Bp. 1936. 58—60. 1. 41 Henfner János statisztikai előadásairól a szakirodalom nem tesz említést; így Kovacsics, József: Statistikunterricht an der Universität von A. Barits bis L. Konek (1777—1882). Bp. 1962. (Sep. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Iuridica. Tom. III.) és Öllé Lajos: A statisztika egyetemi oktatásának történetéhez. Gödöllő, 1967. (V. Statisztikatörténeti Vándorgyűlés). 25
