AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Pelle József: A Tanácsköztársaság közoktatásügyi intézkedéseinek tanulságai

pet játszók nagy többsége egészen fiatal volt, akikben azonban úgy látszik az ifjúi lelkesedés világnézeti érettséggel és kiváló szervezőkészséggel párosult, ami megnyil­vánult abban is, hogy a megoldandó feladatok elvégzésére jó érzékkel tudták kivá­lasztani a megfelelő felkészültségű, tapasztalt szakembereket. Azt is hozzá kell ehhez tenni, hogy a sikeres munkának megvoltak a kedvező belső objektív és szubjektív feltételei is. Ezek közül a legfontosabb, hogy a forradalmi változás szükségességének és irányának a tudata már hosszú ideje általános volt a pedagógusok körében is, így a Tanácsköztársaság tömeges követelést teljesített, ami nagymértékben megkönnyí­tette a munkát és biztosította a sikert is. Az intézkedések eredményessége mindenkor függ azok szükségességének a felismerésétől. De a Tanácsköztársaság idején arra is tudatosan törekedtek, hogy az intézkedéseket a lehető legszélesebb körökben tuda­tosítsák. Ezt a célt szolgálták a röplapok, az újság és a propaganda egyéb eszközeinek a felhasználásával is. Az akkor kiadott röplapok igen mozgósító jellegűek voltak. Az egyik pl. a következőket írja: „Az új rend művelt, tanult és egészséges nemzedé­ket akar. A tudást mindenkinek közös kincsévé teszi. A tanult embert nem zsarol­hatják ki." 9 A művelődés ügyét a proletár állam „halaszthatatlanabbul fontosabbnak tekinti, mint tekintette azt a korábbi osztályállam." 10 Az ilyen jelszavak önmagukért és világosan beszéltek. Az elmaradott közoktatásügy gyökeres megreformálásának és korszerűsítésének, a szocialista közoktatás alapjai megteremtésének legfontosabb feltétele az iskolák államosítása és ezzel együtt az egyház és az iskola elválasztása voltak. A Szocialista­Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának programja a következőket mond­ja: „Minden oktatás állami feladat. Az iskolának, amely eddig a burzsoázia osztály­uralmának a támasza volt, a szocializmus megvalósítására lelkileg kell alkalmassá tenni az új nemzedéket. A vallásos történelmi elemekből összetett régi világfelfogás helyett a tudomány igazságain és a munka ismeretén kell nyugodnia az új nevelésnek. A vallástan tanításának nincs helye az egységes munkaiskolában. A testi és szellemi munka között mesterségesen megnövesztett különbséget éppen úgy ki kell küszöbölni az új iskoláztatásnak, mint a város és falu ismeretvilága között tátongó szakadékot. Minden dolgozónak a tudomány és munka alapismereteinek ugyanarra a mértékére van szüksége és joga. Ezért az iskoláztatás kötelező idejét fokozatosan ki kell terjeszteni a 18. évig. A gyermekek az iskolában ne csak közös nevelésben és oktatásban, hanem közös ellátásban (ruha, élelem, könyv stb.) része­süljenek." 11 A fentiek programszerűen megszabták a teendőket az oktatásügy és a népoktatás terén. Kiderül, hogy világosan látták a szocializmus és az iskolaügy ösz­szefüggéseit, a szocializmus és a kultúra szükségszerű viszonyát. A Vörös Újságban ezt így fogalmazták meg: „A kommunizmus nemcsak gazdasági, hanem kulturális kérdés is ..." 12 A Tanácsköztársaság kikiáltása után hihetetlenül rövid idő alatt elkészült az ideiglenes alkotmány, amelynek 10. paragrafusa a következőket mondja ki: „A Ta­nácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságait és megnyitja a dol­gozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének a lehetőségét. Ezért a munkások és földmivesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást bizto­sít." 13 Az alkotmányban kimondott elveknek megfelelően intézkedett a Közoktatás­9 Butaság és betegség ez a két átok volt a régi rend szövetségese. = Magyar Tanácsköztársaság 1919. Bp. 1949. 149.1. 10 Uo. 158.1. 11 Népszava. 1919. június 19-én. 12 Vörös Újság. 1919. március 23-án. 18 A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmánya. = A Magyar Ta­nácsköztársaság 1919. Bp. 1949. 81.1. 226

Next

/
Thumbnails
Contents