AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Kalmár Lajos: A Victorinus–corvina madár ábrázolásainak intellektuális háttere

„A híres szónokokról" elmélkedve Caesar ékesszólását fejtegeti,

112 művészi erényei közül elsősorban megjelenítő készségét dicséri, értékeli. Mert „a latin szavak eleganciája" tulajdonképpen minden római polgárnak quasi kötelessége is, kiváltképpen „amikor különböző helyekről, Athénbe és fővárosunkba is sok mocskosbeszédű sereglett össze."

113 Az ékesszólás erényének kiemelkedő szónoki fokozata azonban éppen azt jelenti, hogy a mondanivalót láttatva is élvezetessé tudja tenni. Ez különbözteti meg Caesart is az átlagtól. „Ezért, midőn a latin szavaknak ... eleganciájához ... szónoki előadásának ékességeit is hozzáfűzi: úgy tűnik, mintha szépen megfestett festményeket állítana föl kellő megvilágításban".

11

* Ily módon a szónoki fokon művelt eloquentia „mint az egyéniség-megvalósítás kifejezése" azaz „saját formaadása": megjelenített látható formáció, éppen ezért — az egyén „racionális tartalmat hordozó törekvésén" belül is — ábrázolható forma. Számunkra a továbbiakban a probléma lényegét most már az jelenti, vajon e „szépen megfestett festményeken" azaz „az egyéniség-megvalósítás" „formáin mintegy ábráin" milyen arányosság érvényesül. A fentiekben vázolt kutatások ugyanis egyértelműen az arányok módosulásáról tanúskodnak, hiszen az egyén számára a középkor merevebb formájából az új formában való megjelenés, mint az „egyéniség-megvalósítás" felszabadító élménye jelentkezik. Feltett kérdésünkre tehát, hogy milyen forma jelent felszabadulást, ill. az ACD alakzat jelenthet-e felszabadulást az egyén számára, csakis a „felszabadító" arányok megállapítása után kísérelhetjük meg a válaszadást. Erre vonatkozóan különösen jelentős útbaigazítást tartalmaz Cicero, Caesar nyelvészeti művének koncepciójával kapcsolatos határozott állásfoglalása. Caesar e traktátusában — amelyet általában De analógia címmel jelölnek — a konstrukció alapjaként az 'avodoyioc elvét hirdeti. Lényege: olyan arányosság kialakítása, ill. megvalósítása, mely a hasonló elemeket úgy csoportosítja, hogy minden hasonló kiegészítéseként más hasonló álljon. Az avaXoyict elvét valló antik „grammaticusok s nyelvphilosophusok" tekintélyes csoportja tehát — miként Cicero műveinek múltszázadi neves magyar kommentátora: Fábián Gábor összegezi — „a hasonlók egybeállítása által akart olly szabályt találni, mellyhez minden vele nemegyezőt [= nem egyező más hasonlót] kelljen alkalmazni. És mivel... az egyes eseteket szabályzó [= az egyes esetek szabályozására] általános törvény volt kitűzve, ezért ez okszerű elvet helyesen nevezték ratio-пак".

115 Ez az elnevezés azonban Caesar óta használatos csak, ő jelöli ugyanis elsőként raí/o-val.

116 Ebben az összefüggésben ugyanígy használja Cicero, sőt logikusan Caesar művét is De ratione loquendi címmel illeti.

117 Hangsúlyozza, hogy csakis a hasonlót kiegészítő más hasonló által kialakított arányosság alapján válhat „tisztává és romlatlanná" a nyelv. A ratio elve, mint alapelv „igazítja" tehát elokvenssé. „Caesar a ratio elvét alkalmazva: a hibás és rom112 Julius Caesar (i. e. 100—44), akinek nemcsak szónoki tehetségét dicséri Cicero, hanem híres nyelvészeti munkájáról is (de analógia) nagy elismeréssel szól. 113 „Confluxerunt enim et Athenas et in hanc urbem multi inquinate loquentes ex diversis locis. Quo magis expurgandus est sermo ..." Orelli: Ciceronis Opera, I. Vol. De claris oratoribus liber qui dicitur Brutus. LXXIV, 258; 386. 1. 114 „Itaque, cum ad ... elegantiam verborum Latinorum ... adiungit illa oratoria ornamenta dicendi: tum videtur tamquam tabulas benepictas collocare in bono lumine." Orelli: Ciceronis Opera, I. Vol. De claris oratoribus ... LXXV, 261; 387.

1. (kiemelés tőlem). 115 Fábián Gábor: Cicero Vegyes Munkái. Rhetoricumok és Philosophicumok. Pest, 1865. I. köt. 127.1. 116 Plinius szerint ugyanis Staberius Eros grammatikus, aki a római nyelvészek közül először írt az arányosság ezen elvéről — amiért conditor grammaticae megtisztelő címmel illeti (XXXV. 18.) — a görög oivaXoyía-X mégproportio-val fordítja. Fábián: i. m. I. 129.1. 117 Fábián: i.m.I. 129.1. 191