AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Egyéb tanulmányok - Kalmár Lajos: A Victorinus–corvina madár ábrázolásainak intellektuális háttere
kiegészíti azzal, hogy „studet ut loquatur quod homines", tehát ősidők óta tanul, mégpedig — mint néhány sorral alább újabb hangsúllyal tetézi: — „hamar tanul és 41hatatosan meg is őrzi." 89 Az ékesszólásra ily kitartó törekvése — midőn a cél elérését a győzelmi trónusnál kiérdemelt helyével bizonyítja is — vajon bölcsességét nem éppen úgy dicséri? Tehát: ékesszólása által a Bölcsesség szimbóluma. Akár a napkeleti bölcsek: az üdvözlés mesterei, miként egy 1300 körüli arrasi Hóráskönyv miniátora megfesti. 90 Az ünnepi szöveg iniciáléjában ugyanis a Gyermek imádására érkezett bölcseknek főképpen hódolattevő szónoki készségét hangsúlyozza. A királyok egyike heves taglejtéssel mutat az ég felé, ujjával még az iniciálé keretét is átszúrva, a másik halk-szavú dikciót mond, csak mérséklőn intve mutatóujjával, míg a harmadik összekulcsolt kézzel könyörgő szóval adja át üdvözletét a Kisdednek. Az iniciálé mellett az élénkzöld papagáj feltűnő módon fejét fölszegve, csőrét az ég felé mutatja, hogy e Háromkirály-bölcsességű ékesszólását a miniátor így szemlátomást hangsúlyozhassa. Ám ékesszóló bölcsességét megerősíti, sőt valóságogal magasztalja egy későközépkori — a Victorinus-corvinával egykorú — velencei bestiárium is. 91 Elragadtatással ír a „tökéletes zöld" papagájról, e „legtisztább" madárról, aki a legbölcsebb beszédű prédikátorhoz: „a mi urunk Jézus Krisztushoz hasonlít." 92 A fenti példák nyomán korántsem meglepő, sokkal inkább jellemző, hogy a papagáj-elnevezés midőn a középkori stílustanítás korai irodalmában felbukkan, mint .stílusmeghatározó fogalom szerepel. A XIII. század elején Gervais de Melkley „aki egy ars dictaminist és egy nagy ars poeticát szerkesztett", 93 különös kifejezéssel illette a stílustanító nagy előd: a XII. századi híres bolognai Bernardus magister művészetét. 94 Gervais definíciója szerint ugyanis „Bernardus: psitacus a prózában." 95 Kétségtelen tehát, hogy a szerző ezt a jellemzést stílusmeghatározásul szánta. A fenti összefüggések alapján nyilvánvalóan Bernardus magister ékes stílusára, ékesszóló bölcsességére, mint a stílus tisztaságának legfőbb védelmezőjére kíván utalni e tömör kifejezéssel. Ezt az értelmezést már csak a szerző önigazolása szempontjából is indokolt feltételeznünk, hiszen Gervais számos ponton Bernardusra építve, több tételét és meghatározását „a bolognai magistertől veszi át." 96 E „psitacus"-defmíció bölcsességjelentésének azonban legfeltűnőbb megerősítője az a vers, amelyet a bolognai mester traktátusában (Liber Omnigenum Dictaminum 97 ) közvetlen az ajánlást követően 88 Lásd: 83. jegyzetet. 90 Livre d" hemes d"Arras. 1300. Fol. 28 R . (Bibi. Nat. Paris.) 91 1468-ból datált, valójában Physiologus. (Padua, Biblioteca Comunale.) A kódex leírását, textusát, irodalmát lásd: Max Goldstaub— Richard Wendriner: Ein Tosco-Venezianischer Bestiarius. Halle, 1892. 92 „Lo papagä si ё uno ozello lo quala ё tuto verde ... et ё lo piü neto osello che si truova ... Questo papagä, si come el no ä pare de neteza, si poteno asimigliare alo nostro signore Jesu Cristo, che non abe pare, ni no-nde averä, de neteza, che-1 nase senza pecado et senza coruzione carnale, •che no-nde nase ma alguno cusi ca lui, e non pensö ni non parlö ni non adoperö mai alguno pecato, •che non si puol dir cusi de alguno altro ото del mondo; „Goldstaub-Wendriner: i. m. 61.1. 93 Durzsa Sándor: Az appositio, mint középkori stíluskategória az ars dictandi tanításában. = ItK. 75. 1971.20.1. 94 Művének ismertetését és irodalmát lásd: Durzsa Sándor: Egy korai ars dictaminis az Országos Széchenyi Könyvtár kódexében. = Az OSzK. Évkönyve 1963—64. 141—154. 1. 95 „Gervase di Melkley defini Bernardo psitacus nella prosa." Sándor Durzsa (podit curante): Baldwini Liber Dictaminum. (Magistri Artium. Collana di studi e testi 3. Bologna, 1970.) 12. 1. Lásd még: Gervais von Melkley: Ars poetica. Ausg. v. H. J. Gl aebener. (Forschungen zur romanischen Philologie, XVII. Münster Westfalen, 1965.) 1. 1. 96 Durzsa: Az appositio... i. m. 20.1. 97 Bernardus művét e Magyarországon levő kódexben (Bp. OSzK. Clmae. 10.) Durzsa Sándor fedeztefel. Bartoniek: Cod. lat.katalógusában(14.1.) ugyanis tévesen Baldwinus műveként ismertette a teljes kódexet, holott e mű a fol. ll. R-n végződik. Bernardus traktátusa a fol. 11 R —41 R .-igterjed. Lásd: Durzsa: Baldwini ... i. m. 8. J. és Durzsa: Az appositio ... i. т. 16. 1. 47. jegyz. 187
