AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Egyéb tanulmányok - Kalmár Lajos: A Victorinus–corvina madár ábrázolásainak intellektuális háttere

ш niatúrákat a fólió baloldali szegélyén lefutó gótikus levelű indafonat kapcsolja öszsze. A fólió csúcsán a textust kezdő O-iniciálé: két egymással szembe-görbített madárcsőrű sárkányból kerekedik. Tanulmányunk ezen első részében a kompozíció mélyértelmű jelképrendszerének megfejtésével kiindulási pontot, fogódzót keresünk, hogy segítségével az ismeretlen — minden bizonnyal magyar

28 — miniátor művének koncepcióját körvonalazhassuk. Az ebből leszűrt tanulságok támogatásával ugyanis — tanulmányunk második részében — közelebb férkőzhetünk a váradi „rendíthetetlen humanizmus" 29 intellektuális hátteréhez. Ilymódon kapcsolhatjuk össze Vitéz János „humanizmusba merült"

ZU karakterét „a történelem filozofikus karakteréivel.?

1 STATIKUS ASPEKTUSBÓL ADÓDÓ ÖSSZEFÜGGÉSEK (A topos hangsúlyossága) „LOCI POSITIO"

32 1. A lapszéli miniatúrák elhelyezésének módszerét (method of placing) történeti alapon kutatva Weitzmann professzor számos példán igazolja, hogy a miniátor, noha ikonográfiái szempontból csakis a szokásos, sőt a „plágium terhét" (charge of plagiarism) jelentő „modelleket" kölcsönzi, legfőbb törekvése azonban ezeket kellőképpen „kiaknázni."

33 Ezalatt egységesítésüket érti, megjelenésük bizonyos sorrendjének és a Sándor-papagáj (Psittacula krameri) pontos meghatározását Mödlinger Pálnak, a Fővárosi Állat- és Növénykert Madár-osztály vezetőjének köszönöm. A bársonyrózsa (Rosa gallica) az egyik legősibb kerti rózsa. Piros bársonyos szirmairól nevezték Magyarországon bársonyrózsának. Történetére vonatkozóan lásd: Rapaics Raymund: A magyarság virágai. A virágkultusz története. Bp. 1932. 62—64. 1. A haranglábvirág (Aquilegia vulgaris), amely „a közép-európai flóra növényei közül valószínűleg legelsőnek jutott be a lovagkertbe..., nagy szerepet játszik a középkori kódexek miniatűrjeinek virágmotívumai között." Rapaics: i. m. 107—108.1. 28 Fraknói csupán azt feltételezi, hogy a kódex „Váradon íratott és díszíttetett". (Corvin Cod. 3. 1.) A Vitéz-Könyvtár modern kutatójának Csapodiné Gárdonyi Klárának véleménye szerint — szíves szóbeli közléséért ezúton is köszönetet mondok — a miniátor német művész lehet és a Gutenberg Biblia festőjének stílusával azonos iskola követője. Összehasonlítottuk ezért Victorinuscorvinánk madár ábrázolásait a Gutenberg Biblia (facsimile kiad. Gutenberg Bibel, Leipzig, 1913.) madár miniatúráival. Könnyítésül szolgált, hogy rátaláltunk faj szerint is azonos madarainkra, sőt virágainkra is. Véleményünk szerint lényeges eltérést mutat stilizált jellegű megformálásuk, lágyabb, más tónusú színezésük. Természetesen topikus egységükről szó sincs; elszórtan, többször ismétlődve szerepelnek. Hivatkozásul néhány jellemző példát idézünk: Sándor-papagáj, rózsa: Gutenberg-Biblia: Incipit liber numeri és Ps. David: Dixit Dominus... tengelice: Gutenberg-Biblia: Incipit liber Ruth süvöltő: Gutenberg-Biblia: Incipit liber regum tertius haranglábvirág: Gutenberg-Biblia: Incipit liber paralípomenon I. Mivel a miniátor személyét, stílusát mindezideig sem korabeli külföldi művésszel, sem külföldi iskolával nem sikerült azonosítani, a kompozíció szelleme azonban — melynek bizonysága későbbi fejtegetéseink alapján bontakozik csak ki — magyar (talán éppen erdélyi) származása mellett bizonyít, ezért véleményünket továbbra is fenntartjuk. 29 Kardos: Mátyás és humanizmus 34.1. 30 A magyar irodalom története, Szerk.: Beöthy Zsolt. 2. kiad. Bp. 1899. 1. köt. 100.1. 31 Raymond Klibansky: The Philosophie Character of History. (R. Klibansky and H. J. Paton ed.: Philosophy and History. New York, London, 1963.) 323.1. 32 „xonoQeala. est loci positio, cum describitur locus, qui non est, sed fingitur." Schemata dianoeas quae ad rhetores pertinent. (Halm: Rhetor es Latini minores ..., Lipsiae, 1863. 71.) Magyarázatával, példával közli: Heinrich Lausberg: Handbuch der literarischen Rhetorik. Eine Grundlegung der Literaturwissenschaft. Bd. I — II, München, 1960. [Továbbiakban: Lausberg: Handb. der Lit. Rhet.] 1. Bd. 407.1. 33 Kurt Weitzmann: Illustrations in Roll and Codex. A Study of the Origin and Method of Text Illustration. Princeton, 1947. 143.1. 175