AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Az Egyetemi Könyvtár kézirattárából - Izsépy Edit: A Hajdúság részvétele I. Rákóczi György 1644/1645-ös hadjáratában

a fejedelem táborába siettek, míg a többiek — az előreküldött hatszáz lovas után — „apránként" gyűltek össze a hajdúvárosokból a váradivicekapitány seregébe. A később jövők a szegényebbek soraiból kerültek ki, mert bár a hajdúkiváltságban ki volt mondva, hogy fegyveresen tartoznak a hadban megjelenni, ezek kopja nélkül mentek Ibrányihoz, sőt Bakos Gábor „fizetet hadába" is.

57 Június elején úgy rendelkezett a fejedelem, hogy az Ibrányival jött szabolcsi hajdúk menjenek át Serédy István zászlaja alá. A váradi vicekapitány „igen megkopjázva" bocsátotta őket Serédyhez.

58 Zászlót azonban a fejedelemtől kellett kérni a hajdúkapitányok és hadnagyok számára, mert azok „csak az faiat hordozak."

59 Eszterházy Miklós nádor nem akarta végkép elveszíteni a szabolcsi hajdúkat, levelekkel, ígéretekkel próbálta őket a fejedelemtől visszatéríteni. Levelének másolatát a szoboszlói hajdúk elküldték a váradi vicekapitánynak. Ibrányi felháborodottan hívatta a böszörményi vicekapitányt, s a táborába érkező Fekete Istvánt kérdőre vonta hogyan merte a nádor levelét Szoboszlóra továbbítani, hiszen annak eredetijét, esküjük szerint, neki, a váradi kapitánynak kellett volna beszolgáltatniuk. Fekete mentegetőzött, hogy a böszörményiek csak másolatot kaptak, a levél eredetijét egyenesen a fejedelemnek vitték. „Ha azért nem menti vala magát, el nem ment volna valami büntetés nélkül." — jegyezte meg Ibrányi.

60 Május 20-án azt jelentette Lúcról: „itt mindenestől hétszáz lovas hajdúnál több nincsen, még annak is vagyon híja,... a szélső városokon ... maradt ugyan otthon egy néhány, de bizony igen kevés, nem ártott volna, ha több volt volna is; én mind szabadságoknak elvesztésével s mind egyébbel fenyegettem, aki itt nem leszen, most is vagyon oly város, ahonnét csak mégis jött el mostan."

61 A hajdúk egy teljes hétig gyülekeztek a Tisza partja mentén. Közben Ibrányi hosszan kapacitálta a fejedelmet, hogy ne Patakra menjen, hanem hozzájuk, „a hajdúságnak, vármegyéknek nagy bátorságában lett volna, ... mingyárást meg bővülne itt a tábor."

62 Május 27-én a váradi vicekapitány kétszáz lovast átküldött Szerencs alá, „meg látni", hogy az ellenség hagyott-e benne katonát. Végül másnap költözött át Bakos Gábor hajdúival együtt a polgári révnél.

63 Most már a fejedelem minden hada átkerült a Tiszán. De a szétszórtság mellett az is bajt okozott, hogy nem volt a hadaknak egyetlen erőskezű fővezére, aki irányítani tudta volna a hadjáratot. Kornis Zsigmondon kívül „Rákóczi Zsigmond az székelységnek generálisa volt, a hajdúságnak Ibrányi Mihály, a fizetett hadaknak Bornemisza Pál, én is egy rész hadnak generálisa voltam, Bakos Gábor is annak tartotta magát, és így az sok bába közt csaknem elvesze az gyermek" — jellemezte a helyzetet Kemény János.

64 A korábban eljött 200 bihari hajdú Győri Jakab vezetésével megtámadta a Mádon levő három század németet, hetvenet levágtak, felest elfogtak közülük és szétszórták őket.

65 Június elején a nádor elhatározta, hogy megpróbálják visszaszerezni Felső-Ma57 Muhi, 1644. jún. 5. Ibrányi a fejedelemnek. Litt. őrig. 933. A fejedelem is azt írta György fiának: „Az kopjak úgy kellenek, mint az mindennapi kenyér, éjjel nappal küldjed." Csal. lev. 162.1. 58 1644. jún. 3. Ibrányi a fejedelemnek. Litt. őrig. 933. sz. 59 1644. jún. 5. (2. levél.) Ua. uannak. OL. 60 Szentmihály, 1644. máj. 19. Ua. uannak. Litt. őrig. 933. 61 Lucz, 1644. máj. 20. Ua. uannak. Uo. 62 Nagyfalu, 1644. máj. 22. Ua. uannak. Uo. 63 Dada, 1644. máj. 27. Ua. uannak. OL. " Kemény J. Önéletírása. 239.

1. 86 Csal. lev. 161.1., és Szalárdi id. mű 165. h. 11 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei VI 161