AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése

régi címjegyzék — aszerint, hogy melyik milyen célt szolgált — vagy külön csoportban tüntette fel a kéziratokat, vagy egyáltalán nem sorolta fel. így р. о. a nagyszombati könyvtárról 1777-ben, a Budára költözés évében készített címtár nem is tesz említést kéziratokról; feltehetően azért nem, mivel a jegyzék elsőrendű célja annak feltüntetése volt, hogy mely tételek kerülnek Budára, ill. maradnak Nagyszombatban, s a kéziratok természetesen az előzőek közé tartoztak. A jezsuita rend feloszlatását követő időkben vált így önálló egységgé a könyvtár kézirattára. Az önállósodás első jele az 1774. évi katalógusban szereplő „Manuscripti" szakcsoport, majd az 1780 tájt keletkezett katalógus (J. 3., 35.) kéziratokat külön tartalmazó füzete (XXL füzet — J 126.), mely az akkor bevezetett előnyomtatott lapokon, az elhelyezés rendjében (XXVII. theca a.-c. sorok) tünteti fel a kézirattár akkori 104 tételét; ez az alacsony szám azt jelzi, hogy ekkor még nem dolgozták be a jegyzékbe az abolició során a könyvtárba került kéziratos köteteket. A jelek szerint a XVIII. és XIX. század fordulóján kezdtek hozzá a kézirattár új betűrendes katalógusához

3

, melybe egészen a nyomtatott katalógus megjelenéséig jegyeztek be tételeket. A katalógus szoros betűrendre törekedve (szerző, cím, keletkezési év, formátum, kötetszám és elhelyezés feltüntetésével) már tartalmazza az aboliciós gyarapodást, a kódexeket, a nagy iratgyűjtemények köteteit egyenként vagy sommásan. Az elhelyezés jelzésére eleinte theca-jelzést, később (a nyomtatott katalógus betűjeleivel nem egyező) betűjeleket alkalmaz. Szerkesztői elsősorban arra törekedtek, hogy •— elsőízben a tár egészéről — a kutatók számára áttekintést tudjanak nyújtani; ez azonban csak részben sikerült: semmitmondó kötetcímek (p. o. Acta argument! ecclesiastici et profani; Auszüge einiger Bücher Catalogen), a szerzői nevek elhagyása, túlzott rövidítések a tájékozódást megnehezítették. Éppen ezért ma már az azonosítás sok esetben nem lehetséges. Ennek a kötetes katalógusnak a hiányosságain próbált már korán segíteni Garay János, aki 1849-től haláláig gondozta a kézirattárat és összeállította ennek első cédulakatalógusát

4

, mely szintén betűrendes volt, azonban — nyilván Garay korai halála miatt — nem jutott el a kidolgozott befejezéshez; mint a kötetes katalógus is, csupán felületes címelemeket nyújtott, részletesebb feltárást, utalásokat nem tartalmazott. A nyomtatott katalógus megjelenése előtti utolsó jegyzék Toldy Ferenc igazgatósága vége felé készült az Egyetemi Könyvtárban található „kiválóbb zsengenyomtatványok és codexek"-ről.

5

. A jegyzék egy könyvtári kiállítás anyagának forgatókönyvszerű áttekintését nyújtja: összesen 85 tételt sorol fel, melyből 54 régi nyomtatvány, 31 pedig kódex és kézirat. A kiállítás célja nem a bibliofil értékek, hanem az érdekességek bemutatása lehetett; a jegyzékben ui. jelentéktelenebb arab és török kéziratok is szerepelnek. Lényeges haladást jelentett a kézirattár hozzáférhetőségének fokozása terén a nyomtatott katalógus munkálatainak megindítása, pár esztendővel az új épületbe történt átköltözés után, annak közvetlen következményeként. Amikor 1878-ban Szilágyi Sándort nevezték ki a könyvtár igazgatójává, megbízást kapott a könyvtár teljes katalógusának mielőbbi kiadására. Sorrendben először természetesen a legértékesebb állományrész, a kódexek és kéziratok feldolgozására került sor. Gyakorlatilag ekkor történt meg végleges formában a kéziratok és kódexek szétválasztása, — jóllehet sem az elsőnek megjelent kódexkatalógus, sem a kéziratok címtára nem tett 3 EK Mss J 58. (A továbbiakban csak a betű- és számjelet adjuk.) „Catalogus manuscriptorum quae in Regiae Scientiarum Universitatis Bibliothecae Archivo Pes tini asservantur." A kötet belső címlapján Márki József írásával az alábbi szöveg: „Kézirat-Cimtár. Megújítva 1877." 4 J61. 5 J 55. (Sorszámozása téves: a 49. sz. kétszer szerepel.) 14