AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

Kézenfekvőnek látszik, hogy a melléktárggyal rendelkező bejegyzések különböző kategóriái közül elsőnek az utalás-struktúrájú bejegyzéseket említsük, vagyis azokat, amelyek két — egy utaló és egy utalt — szakaszra hasadnak szét, s így már formájukkal is demonstrálják azt, hogy — egy kivétellel — két különböző tárgyra vonatkoznak. Ilyen bejegyzések a tulajdonképpeni utalások és a mellékbejegyzések. Az utalásokról az eddigiekben már minden lényegeset elmondtunk, s így itt röviden végezhetünk velük. Láttuk, hogy az utalás egy, de többnyire több elemi tárgy mellett egy, de többnyire több összetett tárgyat is elérhetővé tesz, ill. az első lépést biztosítja mindezen tárgyak eléréséhez. Láttuk azt is, hogy annak az utalásnak, amelynek a feje egységes jegy, a főtárgya(i) összetett tárgy(ak), melléktárgya(i) pedig elemi tárgy(ak); s hogy annál, amelynek a feje anyagi jegy, megfordított a helyzet. A két alternatíva közül meglehetősen ötletszerűen hol az egyik, hol a másik válik valóra, az alkalmazott gyakorlattól függően, amely nemcsak or szágonkint, hanem sokszor könyvtárankint is változik, sőt a legtöbb esetben még ugyanazon a könyvtáron belül is következetlen. Az utalás két különböző tárgyának, ill. a tárgyak e két különböző fajtájának a tényleges, reális jelenlétét, mint mindig, úgy itt is a katalógus-használó szempontján ellenőrizhetjük. A szerző nevének egy anyagi variánsa alatt álló utalás, például, közvetlenül annak az olvasónak hozzáférhető, aki a szerzőnek egy olyan könyvét keresi, amely a szerző nevének ezt a formáját viseli, tehát aki egy elemi tárgyat saját anyagi jegye alatt keres. Emellett azonban mellékesen eligazítja azt az olvasót is, aki a szerző egész oeuvre-jét, tehát egy összetett tárgyat keres ugyan, de nem ismeri e tárgynak a katalógus által elfogadott egységes jegyét, csak egyik komponensének, a szóban forgó könyvnek, az anyagi jegyét. Ami az utalás-formájú bejegyzések második fajtáját, a mellékbejegyzéseket illeti, ezeknek az első osztályával, a mellérendelt mellékbejegyzésekkel, itt nem kell foglalkoznunk. Hiszen tudjuk, hogy ezek mindkét szakaszának ugyanaz a tárgya: maga a könyv, a katalogizálás elsőrendű elemi tárgya. Ez azt jelenti, hogy mindkét szakasz egyformán közvetlenül a bejegyzés főtárgyára mutat, s így az utalóforma itt nem vonja maga után melléktárgy megjelenését. A mellékbejegyzések második és harmadik osztályának — a járulékos és a harmadrendű mellékbejegyzéseknek — a főtárgya, mint tudjuk, vagy ama könyv tartalmának egyik része, amelyik annak a főbejegyzésnek a főtárgya, amelyhez a mellékbejegyzés kapcsolódik, vagy pedig ugyanennek a könyvnek egy bizonyos aspektusa. Az ebbe a két osztályba tartozó mellékbejegyzések mindegyikének van a főtárgya mellett melléktárgya is: az a tárgy, amelynek formai jegye a bejegyzés alsó, „lásd" utáni részének a fejét képezi. Ez mindig maga a könyv, a főbejegyzés főtárgya. Demonstráljuk itt is egy példán, hogy miért kell magában a könyvben ezeknek a mellékbejegyzéseknek a melléktárgyát látnunk. Az olvasó egy bizonyos drámai antológiát keres, de nem tudja sem a címét, sem összeállítójának nevét, viszont tudja az egyik benne foglalt dráma szerzőjét és címét. Bár erre a drámára nincs szüksége, az antológia egészéhez mégis csak úgy juthat hozzá, hogy e dráma szerzőjének a nevével próbál szerencsét. Ha a katalógus az antológia tartalmát analitikusan is feldolgozta, az olvasó az általa ismert dráma szerzőjének a neve alatt talál is egy mellékbejegyzést, amely célhoz juttatja. E mellékbejegyzésnek a főtárgya ugyan a szóban forgó dráma, főfeladata, hogy ezt tegye elérhetővé; mellékesen mégis kielégíti a mi olvasónkat is, elérhetővé tévén mellékesen egy második tárgyat is: magát az antológiát tartalmazó könyvet. Példánk azt mutatja, hogy a járulékos és a harmadrendű mellékbejegyzéseknek — akár elsőrendű, akár másodrendű elemi tárgyhoz kapcsolódjanak közvetlenül — 133