AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

tan azonos. A határeset jelleget ezeknek az eseteknek az adja, hogy két alternative lehetséges megoldásuk alkalmazási területének a határvonala, egyrészt a megfelelő szabályozás hiánya, másrészt egy ilyen szabályozás nehézségei következtében, elmosódó. Az egyik ilyen határesetet azok a könyvek alkotják, amelyek egy mű szövege mellett e műnek másvalaki által írott kimagasló értékű kommentárját is tartalmazzák, így például annak a könyvnek a főbejegyzése, amely Kálvinnak a Zsoltárokhoz írott kommentárját tartalmazza a Zsoltárok teljes szövegével együtt, éppoly gyakran áll Kálvin, mint Zsoltárok (vagy Biblia) rendszó alatt. A második határcsoportba tartozó könyvek egy műnek az eredeti szerzőjétől különböző szerző által gyökeresen átdolgozott kiadását tartalmazzák. Az átdolgozás mértékének egy bizonyos pontjáig nem lehet kétséges, hogy az átdolgozó neve alatt csak mellékbejegyzést lehet készíteni, amely esetleg harmadrendű, esetleg mellérendelt mellékbejegyzésnek minősíthető. Az utóbbi esetben a mellérendelt mellékbejegyzés nemcsak ugyanazt a könyvet regisztrálja mint a főbejegyzés, de ugyanazt a művet is. Ezen a ponton túl azonban az átdolgozó teljesítménye már háttérbe szorítja az eredeti szerzőét, a művet már elsősorban az ő művének, az eredetitől különböző új műnek kezdjük tekinteni, s az eredeti mű formai jegyei alá már csak mellékbejegyzést állítunk. A szóban forgó pont helyét illetőleg azonban nehéz általános szabályt vagy döntést hozni, s így gyakran megtörténik, hogy a különböző katalógusok ugyanazt a könyvet hol az eredeti mű, hol az „új", átdolgozott mű kiadásaként kezelik, főbejegyzését hol az eredeti szerző, hol az átdolgozó neve alá teszik. A szóban forgó határesetek harmadik csoportját azok a könyvek alkotják, amelyek egy nagyobb műnek a relatíve önálló olyan részét, vagy egy általában zárt egységként kezelt gyűjteménynek olyan darabját tartalmazzák, amelyet gyakrabban kiadnak külön is, és eközben már elkezdenek önálló műnek tekinteni. Az ilyen rész-kiadások főbejegyzését hol az átfogó mű, hol a rész-mű formai jegyei alatt találjuk meg a katalógusokban. Az első esetben a bizonytalanságot — arra vonatkozólag, hogy egy meghatározott konkrét könyv főbejegyzése milyen mű formai jegyei alá kerüljön, tehát, hogy e főbejegyzésnek a második funkció vonatkozásában mi legyen a komplex főtárgya — az okozza, hogy a könyv két különböző művet tartalmaz, amelyek közül egyik sem minősíthető egyértelműen a katalogizálás másodrendű tárgyának. A második esetben az, hogy a könyv két közös eredetű, de különbözőknek tekintett olyan mű egyikét tartalmazza, amelyeket nem választ el élesen megvont, világos határvonal. A határvonal elmosódottságát illetőleg e második esettel rokon a harmadik eset is, amelyben a mű és rész-mű közötti határ bizonytalansága okozza az ingadozást. Akárhogyan osszuk is meg a szerepeket ezekben az esetekben a fő- és a mellérendelt mellékbejegyzés között, az első katalógusfunkció szempontjából az eredeti mű, ill. a teljes mű formai jegye alatt készült bejegyzésnek világosan ugyanaz a főtárgya, mint a kommentátor vagy az átdolgozó neve, ill. a rész-mű formai jegye alatti bejegyzésé : e főtárgy mindkét esetben egyformán maga a könyv, az elsőrendű elemi tárgy. A második katalógusfunkció szemszögéből nézve a két bejegyzés főtárgyának ez az azonossága azonban már nem áll fenn, hiszen például egy átdolgozást éppen azért regisztrálunk az átdolgozó neve alatt, mert már az eredeti műtől különböző műnek és az eredeti szerzőtől különböző szerző művének tekintjük. Az idetartozó esetekben tehát a két bejegyzés komplex főtárgyai — főtárgyaikkal ellentétben — különbözők. Itt tehát ahhoz a felismeréshez jutottunk el, hogy a mellérendelt mellékbejegyzések két alosztályra oszlanak: a nagyobbikban a második funkció vonatkozásában komplex főtárgyuk ugyanúgy viszonylik annak a főbejegyzésnek a komplex főtárgyá130