AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

a kategóriák és osztályok, amelyeket ezen az alapon kaptunk, az esetek elég tekintélyes részében általánosan érvényesek, vagyis a másik két funkció vonatkozásában is megállják a helyüket, abban az értelemben, hogy egyrészt a bejegyzés komplex főtárgya egyszerűen főtárgyának a második ,ill. a harmadik funkció szemszögéből megmutatkozó aspektusa, s másrészt, hogy ennek következtében az ugyanazon könyv katalogizálása során készített különböző bejegyzések egymáshoz való viszonya komplex főtárgyaik oldaláról nézve is ugyanaz, mint főtárgyaik oldaláról nézve. De vannak olyan esetek is, s nem is kis számmal, amelyekben eddigi kategóriáink érvénye az első funkcióra korlátozódik, a másik két funkció vonatkozásában viszont e kategóriák korrekcióra, tovább-tagolásra szorulnak. Eddigi megállapításaink érvényének a korlátai, eddigi szempontunknak az egyoldalúsága, már terminológiánkban is tükröződnek. A „mellérendelt", „járulékos" és „harmadrendű mellékbejegyzés" terminusoknak is egy újabb egyoldalúságára, érvényüknek egy újabb korlátjára bukkanunk itt. E terminusok, amelyek az első funkció vonatkozásában találóan jellemzik az alájuk szubszumálható valamennyi esetet, a másik két funkció szempontjából ezeknek az eseteknek bizonyos csoportjaira már nem illenek rá. S ez nemcsak e három mi általunk ajánlott terminusra áll, hanem az ősi „fő- és mellékbejegyzés" terminusokra is. Ezek ugyan formai alapon élesen elkülönülő, nagyon is reális bejegyzés-kategóriákat jelölnek, de jelentésük a „fő-" és „mellék" jelzőktől olyan színezetet kap, amely a második és a harmadik katalógusfunkció szemszögéből nézve az alájuk szubszumálandó bejegyzéseknek már csak egy részére illik rá, s így e terminusokat ebben a speciális vonatkozásban félrevezetőkké teszi. Szigorúan véve, ajánlatos volna őket másokkal felcserélni, — de ezt persze általános elterjedtségük és tiszteletreméltó régiségük egyszerűen lehetetlenné teszi. A következőkben azokat az eseteket fogjuk számbavenni, amelyekben egy fővagy mellékbejegyzés-fajtának a főtárgya és komplex főtárgyai közötti különbség túlmegy az aspektuskülönbségen, tehát nem szorítkozik csupán arra, hogy az előbbit ugyanannak a feldolgozásra kerülő darabnak az egyik aspektusa, az utóbbiakat viszont más aspektusai képezik; ezenkívül azonban azokat az eseteket is, amelyekben a bejegyzés szerepe a második és/vagy a harmadik funkció területén egészen más jellegű mint az elsőén. Persze, e vizsgálatunknak nem kell kiterjednie a bejegyzések főtárgyuk elemi, ill. összetett jellege szerinti első fő osztályára (vö. 112.1.) — amelyet egyébként a fejlődés modern tendenciája egyre inkább a háttérbe is szorít már —, miután az ebbe tartozó bejegyzéseknek komplex főtárgyuk egyáltalában nincsen, s így a második és harmadik funkció ellátásában nem játszanak semmiféle szerepet. Az említett két esetcsoportnak a számbavétele gyümölcsözőnek fog bizonyulni: a bejegyzések új alosztályainak a felismerését fogja eredményezni azokban az esetekben, amikor egy bejegyzés-kategória, amely az első katalógusfunkció szempontjából homogén, a második vagy a harmadik funkció szemszögéből nézve nem bizonyul annak. A főbejegyzés és a hozzája tartozó mellérendelt mellékbejegyzés komplex főtárgya a második funkció vonatkozásában (a harmadikról később lesz szó!) általában éppúgy azonos mint a főtárgyuk: e két bejegyzés párhuzamosan, együtt és megközelítően egyformánjói szolgálja nemcsak az első funkció elsőrendű elemi tárgyának, de a második funkció összetett tárgyának, ill. közvetlenül e tárgy összetevőjének, a visszakereshetőségét is. Ez alól az általános szabály alól azonban van néhány kivétel. Amint ezt már a főbejegyzések főtárgyainak a vizsgálatánál is megemlítettük, egyes speciális határesetekben a főbejegyzés komplex főtárgya világosan és határozottan különbözik a mellérendelt mellékbejegyzésétől, annak ellenére, hogy főtárgyuk világosan és határozot9 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei VI 129