AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus bejegyzéseinek osztályozása

szer osztályozásra adtuk a fejünket, nem hagyhatunk figyelmen kívül olyan világosan kirajzolódó különbségeket, amilyeneket a példánkban szereplő mellékbejegyzések mutatnak. Osztályozásunkat tehát ezen a ponton tovább kell finomítanunk — a szóban forgó második társszerző neve alatti mellékbejegyzést, megkülönböztetésül az egész kötet bevezetéséről írottól, az analitikusan katalogizált másodrendű elemi tárgyra vonatkozó mellérendelt mellékbejegyzésnek, vagy másodfokú mellérendelt mellékbejegyzésnek ; a kísérő tanulmány szerzőjéről írottat ugyanerre a tárgyra vonatkozó, vagy másodfokú járulékos mellékbejegyzésnek; a drámák egyikének fordítójáról írott esetleges mellékbejegyzést pedig egy másodrendű tárgyhoz kapcsolódó, tehát másodfokú harmadrendű mellékbejegyzésnek minősítve. — Klasszifikációnk így a mellékbejegyzések három új alosztályával bővül. IX. A mellékbejegyzéseknek — eddig megbeszélt három fő osztályuk mellett — van még három, bár kevésbé jelentős, speciális osztálya is; ezeknek szintén nem szabad kimaradniuk klasszífikációnkból. Közülük kettőt azok a mellékbejegyzések alkotnak^ amelyek egy nekik igazság szerint idegen területre hatolva be, egy másik bejegyzésforma funkcióját látják el. Az egyik ilyen idegen területen jelentkező mellékbejegyzés-fajtát, a sorozati mellékbejegyzést, a főlapokról mondottak során említettük már. Láttuk, hogy a sorozatba tartozó monográfiát tartalmazó kötet főbejegyzéséhez csatlakozó sorozati mellékbejegyzés csak formáját tekintve mellékbejegyzés, funkcióját tekintve általában fóbejegyzés: a sorozati főbejegyzés folytatása, kiegészítő része. A másik idegen területre behatoló mellékbejegyzés az utalás-funkciójú mellékbejegyzés, amely tényleges szerepét tekintve nem egyéb utalásnál. Erről az utalások osztályozása során fogunk részletesebben beszélni. A mellékbejegyzések harmadik kisebb jelentőségű osztályát azok a mellékbejegyzések képezik, amelyeknek szigorúan véve semmi keresnivalója sincsen a leíró katalógusban. Egyes szabályzatok előírják mellékbejegyzések készítését azokról a személyekről és művekről, akikről, ill. amelyekről a főbejegyzésben leírt könyv szól. Ezek a mellékbejegyzések tárgyszó-katalógusba valók; az a leíró katalógus, amely ilyeneket tartalmaz, már eltolódik a szótár-katalógus felé. Megjelenésük a leíró katalógusban a szabályalkotó logikai kisiklásának, a különböző katalógusfajták funkciói összekeverésének a következménye. X. Ezzel elérkeztünk a katalógusbejegyzések harmadik fő osztályához: az utalásokhoz. Ezeknek van egy a főbejegyzésekkel közös tulajdonsága: nagy többségük egyetlen osztályba tömörül, amely mellett második osztályuk eltörpül. Az első osztályba a szó szokásos értelmében vett utalások tartoznak. Létüket annak köszönhetik, hogy nagyon sok könyv egyik vagy másik formai jegyének több különböző variánsa van, amelyeknek mindegyikét elérhetővé kell tennie a katalógusnak, elsősorban, de nem kizárólag, három különböző funkciójának a megfelelő ellátása érdekében. Ezt a feladatot a katalógus a gazdaságosság jegyében úgy látja el, hogy a fő- és mellékbejegyzések fejében szereplőtől eltérő variánsokról utalásokat iktat be. 127