AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

tárgyszóalkotás problémáit a külföldi szakirodalom már alaposan kielemezte, szabályait kidolgozta és közreadta. A rendelkezésünkre álló szakirodalom valóban igen bőséges, de nem képes egyértelműen válaszolni a legegyszerűbb — vagy legalábbis annak látszó — problémákra sem. Nem alakult ki egységes terminológia a tárgyszó és részei elnevezésére, vitatott az interpunkciós jelek használata, illetve jelentése, eldöntetlen, mikor szabad eltérni Л, természetes szórendtől és mikor nem (inverzió), megoszlanak a nézetek az egyes- és többesszám használatát illetően, nincs meghatározva, mit is jelent tulajdonképpen a legszűkebb fogalom elve stb. Mindebből az következik, hogy a szabályok magyar viszonyokra történő alkalmazása előtt még számos elvi problémát is tisztázni kell! II. Ha a tárgyszóaJkotás elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó művekből és a különféle szabályzatokból megfelelő megoldásokat nem is kölcsönözhetünk, viszont segítségükkel könnyűszerrel összeállíthatjuk a megoldásra váró problémák listáját: a világ különböző részein ui. nagyjából ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ. A tárgyalt problémákat négy nagyobb csoportra oszthatjuk. I. Általános jellegű, elvi kérdések: 1. a tárgyszókatalógus fogalmának meghatározása, feladatai, viszonya más tárgyi katalógusokhoz, előnyei, illetve hátrányai a szisztematikus katalógusokkal szemben, különböző válfajai, 2. a katalógus szerkesztési alapelve (pl. a legszűkebb fogalom elve), 3. a tárgyszavak szerkezete (egyszerű és összetett), alkotórészei (fő-, al- és melléktárgyszó), fajtái (tárgyi, személyi, földrajzi, helyi, népi, nyelvi, időbeli, formai stb.), a tárgyszavak egymáshoz való kapcsolata (rangsor, sorrend), 4. a feltárás mélysége, a feldolgozásra kerülő dokumentumok körének meghatározása, 5. az egy műről készülő tárgyszavak (kartonok) száma. II. Az általános jellegű kérdések és a tulajdonképpeni szerkesztési szabályok között átmeneti helyet foglalnak el a tárgyszóalkotás nyelvi (szótani, grammatikai, helyesírási stb.) problémái: 1. a tárgyszóként felhasználható szavak fajtái (összetett szavak, szólások, mondatszerű szerkezetek, bevett kifejezések stb.), 2. az egységes szóhasználat elve, 3. szinonimák és homonimák kezelése, 4. pleonazmusok, 5. választás az idegen és saját nyelvi formák között, 6. rövidítések feloldása, 7. idegen szavak írásmódja, 8. egyes- és többesszám használata, 9. konkrét fogalmak előnyben részesítése az absztrakt fogalmakkal szemben, 10. természetes szórend vagy invertálás, 11. névelők, prepozíciók (a magyarban képzők, ragok) elhagyása vagy figyelembevétele. III. A tárgyszavak kategóriáiról rendelkező szabályok: 1. tárgyi (tematikus) tárgyszavak használata, 2. személynevek, egyesületek, intézmények, vállalatok, pártok stb. nevei, 3. helynevek, földrajzi elnevezések, nép- és országnevek, etnikai fogalmak, 4. időfogalom, 5. formai tárgyszavak. IV. Módszertani kérdések: 1. a tárgyszavak feltüntetésének módja, 2. a kartonok külső formája, 3. a besorolás rendje, 4. a katalógus készítéséhez felhasználható segédeszközök, indexek. 56