AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Tóth András: Toldy Ferenc és tudományos közéletünk 1849–1860. Adalékok az abszolutizmus korának művelődéstörténetéhez

indítandó munkálatokat, melyeket a magyar tudományosság fejlesztése érde^ kében nélkülözhetetleneknek tartott. Ezek a következők voltak: 1. „Bibliotheca Hungarica" címen egy 1848-ig terjedő, forráskiadványokat, monográfiákat, bibliográfiákat tartalmazó irodalomtörténeti sorozat. 2. Tudományos könyvtáraink állományának tervszerű kiegészítése. 3. Külföldi utazások tudományos tapasztalatcsere végett. 4. Történeti forráskiadványsorozat megindítása. 5. A XVI. század előtti magyar nyelvemlékek, egy ómagyar szótár és nyelvtan kiadása. 6. Magyar költők tára, — a XVI. századra teljességgel, a későbbi korokra válogatással. 7. Könyvészeti lexikon. 8. Életrajzi lexikon. 9. Nyelvjárási szótár és nyelvtan. 10. Népmonda-gyűjtés megindítása és kiadása. 11. Ókori feliratok gyűjtése. 12. Műemlékek művészi rajzainak gyűjtése. 13. Államférfiak, tudósok emlékiratainak begyűjtése. Ha mindezt még kiegészítjük azzal, hogy kidolgozta — egyetemi előadás céljaira — „a történettudomány metodológiája és enciklopédiája" с tárgykört, és javaslatot tett egy Magyar Történelmi Intézet létesítésére,

48 — előttünk áll széles távlatú tudománypolitikai programja. S ha feltesszük a kérdést: mi valósult meg mindebből? — a válasz nem is lesz oly szomorú, mint első pillanatban gondolnánk. A Bibliotheca Hungarica a tervezett mértékben nem jött létre, de az Új Magyar Múzeum bibliográfiai rovatai, tanulmányai, valamint Toldy 1853-ban, sok politikai nehézség után, megjelent Magyar cbrestomatbia с műve (melynek vallási és politikai indifferentizmusát a cenzorok kifogásolták!)

49 bizonyos fokig pótolták a hiányokat. Könyvtári beszerzési elveiről, gyakorlatáról, ezek kitűnően pozitív eredményéről máshol bőven szóltunk. Rendszeres külföldi utazásokról ebben a korban természetesen nem lehetett szó, azonban az Új Magyar Múzeum viszonylag bőven ismertette a külföldi tudományos élet eredményeit. Történeti forráskiadást illető első javaslatát 1850-ben az osztrák akadémia hiúsította meg;

50 csupán 1854-ben tudta megvetni az Akadémia Történelmi Tárának és két, 1857-ben megindított forráskiadványsorozatának alapjait. Itt alapelvként tűzte ki az eddig titkosan kezelt magánlevéltárak anyagának feldolgozását.

51 A sorozattól függetlenül kiadta a Pozsonyi Krónikát (1852) és a Sárospataki Magyar Krónikát (1857). A nyelvemlékeket illetően elsősorban a kallódó anyag begyűjtését igyekezett elérni (így került р. o. 1850-ben az akadémiai könyvtár őrizetébe az ún. Piry-hártya),

52 majd — részben adakozó egyházfők támogatásával 48 Uo. Tört. 4r. 29. és 2r. 14. *

9 Uo. Tört. 4r. 41/26. 50 Eötvös Lóránd Tud. Egyetem, Rektori iratok 1850/545. (Elpusztult 1956-ban.) 51 MTA Értesítője 1854. 2021., 104., 316. 1. 52 MTA Mss. Tört. 2r. 13. 368