AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

' • ' "• :' r

i

. • ../..• alkotási eljárás következetlenségén, ha elkötelezzük magunkat akár az egyik,, akár a másik, akár a tárgyi, akár a helyfogalom primátusa mellett. Ha ezt nem tesszük, kivétel nélkül minden altárgyszóba kerülő fogalomról utalót kell készítenünk, nem mellőzhetünk önkényesen közülük egyet sem, mert ezzel magára hagyjuk, félrevezetjük a keresőt, csökkentjük a katalógus használhatóságát. A felemás megoldás ellen szól egyébként az a tendencia is, amely a szelekciós módszerre szinte törvényszerűen jellemző. A szelekciós módszer ugyanis nem csak következetlen, hanem instabil is! Cutter a helyfogalom primátusát hirdette, a később vele vitába szállók pedig hozzáláttak, hogy kiküszöböljék a „felesleges" helyfogalmakat, használatukat a főtárgyszóba fokozatosan a minimumra szűkítették, abban azonban, hogy mi ez a minimum, mivel nem volt objektív mérce, nem tudtak megegyezni. A megkezdett úton nem lett volna helyes túl korán megállni, hiszen minden egyes lépés fontos volt, minél kevesebb lett a helyfogalom, annál több a tárgyi! Egyre azt kutatták, hol lehetne még tovább haladni előre, és mivel kiindulópontjuk szerint egyes tárgyi fogalmakkal, bizonyos tudományszakokkal kapcsolatban mellőzhetőnek bizonyult a helyfogalom, logikus volt a következtetés: miért ne volna akkor mellőzhető más tárgyi fogalmakkal, más tudományágakkal kapcsolatban is? Az egységes eljárás (a helyfogalom primátusa) tagadásától indultak el, szelekcióra törekedtek, és észre sem vették, hogy közben mindinkább az egységes eljárás irányában haladtak, csakhogy ez az egységes eljárás épp az ellenkezője a korábbinak: a szelekcióban rejlő imént említett tendencia nem más, mint annak az ideális állapotnak elérése, amelyben a helyfogalmat teljesen mellőzik, és kizárólag tárgyi fogalmak kerülhetnek főtárgyszóba. XVII. Nem sok az, amiben a fentebb ismertetett különböző szerzők egyetértenek. A földrajzi és történelmi dokumentumok az egyedüliek, amelyek esetében a helyfogalom nélkülözhetetlenségét mindenki elismeri. Az utánuk következő leghelyhezkötöttebb fogalom, ha ugyan szabad ezt így mondanunk, a nyelvészet, ezt csak Kind utalja tárgyi fogalom alá, utána az irodalom következik, ez nemcsak Kindnél, hanem a francia szabályzat szerint is tárgyi fogalom alá kerül. A politika tekintetében szokatlanul nagy az egyetértés, Drtina és az EK kivételével mindenütt a helyfogalom a főtárgyszó. Egyebekben legteljesebb a differenciálódás. Van, aki a jogot is annyira meghatározottnak érzi helyileg, hogy helyfogalom alatt sorolja be a katalógusba, de a természettudományokra egyedül Coates gondol, a többiek a társadalomtudományokon belül válogatnak. Nagyjából azonos érvekre hivatkozva egyesek ezt, mások azt a tárgyat tartják helyileg meghatározottnak. Az alább felsorolt tárgyak mindegyikéről bebizonyította már valaki, hogy helyfogalom alatt a helye: földrajz, történelem, irodalom, nyelvészet, néprajz^ politika, gazdasági helyzet, jog, társadalomtudomány, kulturális élet, statisztika, geológia, állat- és növénytan. Az ún. szűkebb helyfogalmak esetében még ennél is bővebb lehetne a lajstrom. A különböző szakemberek azon kívül, hogy más és más tárgyakkal össze6

:;83