AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

A CÍMLEÍRÁSI SZABÁLYOK ÉSSZERŰSÍTÉSÉRŐL DOMANOVSZKY ÁKOS Idestova négyszáz éve annak, hogy könyvtáros először próbálkozott meg formaszerinti katalogizálási szabály közzétételével; sőt azóta is 130 év telt már el, hogy az első rendszeres és átfogó szabályzat nyomtatásban napvilágot látott. Se 130 év alatt egyre gyakrabban jelentek meg a helyi és országos, új és revideált szabályzatok. A feladat, amelynek megoldására a szabályzatok e hosszú sora vállalkozott, időközben nem sokat változott; a részletekben összetettebbé vált ugyan, de problematikája lényegében a régi maradt. Emellett e feladat nem is különösebben bonyolult és áttekinthetetlen. Végül is, egy technikáról van itt szó, ami egyrészt azt jelenti, hogy adott fejlődési fokon ugyanannak a feladatnak csak egyetlen optimális megoldása lehet, amely mellett minden más megoldás szuboptimálisnak minősül; másrészt pedig azt, hogy az optimális megoldás kiválasztása nem ütközhetik elvileg leküzdhetetlen nehézségekbe. Mindebből az következik, hogy századok erőfeszítései és kísérletei után most már régen a hibátlan, a tökéletes címleírási szabályzat birtokában kellene lennünk. Ennyi próbálkozásnak, ennyi experimentumnak már igazán elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy problémáink nem túl széles skálájának valamennyi buktatóját napvilágra hozza, és minden részletkérdésben kellő összehasonlítási alapot teremtsen az optimális megoldás kiválasztásához. A tényleges helyzet, sajnos egészen más. A szabályzat, amelyet Panizzi 130 év előtt megszerkesztett, ahhoz képest, hogy első volt a sorban, meglepően sikerült, és magas színvonalú volt. Viszont három év előtt napvilágot látott leszármazottja, az új Angol—Amerikai Katalogizálási Szabályzat

1 (a továbbiakban AACR), nem kevésbé meglepő, de már csak azért, mert olyan nagyon kevéssel múlja felül tiszteletreméltó ősét. Tartalma, igaz, gazdagabb; jóval több részletkérdésre ad választ; s emellett szabályainak valamelyes elméleti megalapozást is igyekszik adni: itt-ott indokolja őket, kategorizálja alkalmazásuk eseteit, definíciókkal próbálja kijelölni érvényük határait. De a részletkérdésekre adott válaszai nem egyszer fölöslegesek, vagy zavartkeltők, más esetekben pedig homályosak, nincsenek a szabályozandó tényekre és körülményekre szabva, önellentmondóak vagy egymásnak ellentmondóak, sőt néha egyszerűen hibásak, nem eléggé átgondoltak, hanyagul, felületesen megformulázottak. Igaz, Panizzi szabályai között 1 Anglo-American Cataloging Rules. North-American text. Chicago, American Library Association, 1967. — British text. London, The Library Association, 1967.