AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

és következetlenségre vezetett a gyakorlatban. Drtina véleménye szerint a helyfogalmak — ő „földrajzi tárgyszavakról" beszél — túlságosan nagy szám­ban történő alkalmazása nagyobb könyvtárak tárgyszókatalógusaiban káros következményekkel jár, mivel nagy és heterogén csoportok keletkezéséhez vezet. Ennek elkerülése érdekében olyan szabályokat kíván kidolgozni, amelyek nem­csak a felesleges kettős tárgyszavazást küszöbölik ki, hanem egyúttal elejét veszik a tartalmilag nem rokon anyag földrajzi fogalmak alatt bekövetkező felhalmozódásának is. 25 Itt egy pillanatra meg kell állnunk, hogy fel tegyünk egy igen fontos kérdést: miért van szükség a tárgyszókatalógusban a „tartalmilag nem rokon anyagok" felhalmozódásának kiküszöbölésére? Miért tartja Drtina károsnak, ha a hely­fogalmak alatt ..heterogén" csoportok keletkeznek? Egyetlen választ adhatunk csupán*, bizonyára azért, mert nincs tisztában a tárgy szókatalógus alapvető sajátosságaival, lényegével. A tárgyszókatalógustól semmi sem áll távolabb, mint hogy tartalmilag rokon anyagot halmozzon fel, erről eleve le kellett mon­dania. Éppen ellenkezőleg, alapvető célkitűzése az, hogy tartalmilag nem-rokon anyagát formai szempontok szerint (azaz betűrendben) sorolja fel. Drtinától tehát aligha remélhetünk sikeres megoldást, hiszen már elvi kiindulása is hibás. Arra a kérdésre: „mely esetekben lehet a földrajzi fogalom főtárgy szó?" válasza a következő: akkor, ha a dokumentum témája, tulajdonképpeni tar­talma valamely ország, vidék vagy hely maga, vagyis az illető földrajzi fogal­mat a dokumentum különféle szempontokból tárgyalja, és ennek következtében a mű tárgyának megjelölése nem is volna másként lehetséges, hiszen egész sereg különféle tárgyi fogalmat kellene felsorolni. Viszont ha a helyfogalom („föld­rajzi fogalom") egy tárgyi vagy személyi fogalom kiterjedési körének meghatá­rozására, korlátozására szolgál, abban az esetben a helyfogalom nem szere­pelhet fő tárgy szóban. 26 Drtina úgy véli, hogy noha ez csak általános útmutatás, a fogas kérdést ezzel mégis megoldotta. Nem is tesz ezután egyebet, mint hogy utal Dikovsz­kaja elveire, anélkül azonban, hogy világosan megmondaná, egyetért-e velük, vagy helyteleníti azokat? Nézzük ezek után a Dikovszkaja alapján idézett pél­dákat: ezek szerint helyfogalom (pontosabban: országnév) alatt kell tárgysza­vazni a földrajzi, történelmi, gazdaságföldrajzi műveket, továbbá a nemzet­közi kapcsolatokról, szerződésekről, törvényekről szóló dokumentumokat, de tárgyi fogalom alá kerülnek azok, amelyek valamely ország flórájáról, iparáról vagy gazdaságpolitikájáról szólnak. Azt, hogy egy ország földrajza mennyivel kapcsolódik szorosabban az or­szághoz, mint annak flórája; hogy gazdaságföldrajza miért jellemzőbb rá, mint ipara vagy gazdaságpolitikája, ne firtassuk. Dikovszkaja példáinak egy része enélkül is ellentmond Drtina szabályának, amely kimondja, hogy az a mű tárgyszavazható az ország alatt, amelynek témája maga az ország, és amely többféle szempontból tárgyalja a kérdéses helyet: a nemzetközi kapcsolatok, szerződések, törvények esetében ez semmiképp sem helytálló. 25 I. m. 75. p. 28 Uo. 66

Next

/
Thumbnails
Contents