AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

-egyes érmekről szólók az érem neve alá kerülnek (pl. „Mária Terézia-tallér"), egy bizonyos ország érmeiről szólók az illető ország neve alá.

9 Az utóbbi esetben a tárgy általános (numizmatika), de a mű nem, mivel helyileg meghatározott! Még világosabban kitűnik ez a 85. §. magyarázata kapcsán felsorolt példákból. Itt általános tárgyként említi a „Kereskedők", „Jogászok", „Művészek" csoportját, alárendelt tárgyként pedig azokat az egyéneket, akik ezekbe a kategóriákba tartoznak; hasonlóképp általános tárgy egy város, specifikus tárgyak azok a személyek, akik az illető városban laknak, ott születtek stb.; általános tárgy a történelem, specifikus valamelyik uralkodó vagy államférfi, általános az irodalom, specifikus egy szerző. Nyilvánvaló, hogy ha a tárgyszó egy művész, író, jogász, egy megye vagy város neve, akkor ezek mellett nincs szükség a helyfogalom feltüntetésére. V. . Kérdés, vajon helyesen járunk-e el, ha a legkülönbözőbb tárgyakkal foglalkozó műveket csupán a helyfogalom alatt tartjuk nyilván a katalógusban? Vajon ha lemondunk a tárgyi fogalmak főtárgyszóban történő feltárásáról minden olyan esetben, amelyben az illető tárgyi fogalom nem önállóan, vagy más tárgyi fogalommal kapcsolatban, hanem valamely helyfogalommal együtt szerepel, akkor nem követjük-e el azt a hibát, hogy a lényeges helyett a lényegtelent, az esetlegest, az elhanyagolhatót, az olvasó szempontjából feleslegeset, vagy legalábbis másodrendűt ragadjuk meg? Hátha azoknak van igazuk, akik a tárgyszókatalógusban tárgyi fogalmakat akarnak találni, és nem földrajzi elnevezéseket? Ebben az esetben a helyfogalmat alárendelt jelentőségűnek, a tárgyi fogalmakat viszont mindenkor elsődlegesnek kell tekintenünk, és ennek megfelelően előnyben kell résztesítenünk. Az analógia elvéről ebben az esetben sem kell lemondanunk, csupán nem a személyi, hanem az időfogalom analógiáját vesszük alapul. Az időfogalmak esetében ui. bár fordított, de a személyi fogalmakhoz hasonlóan szintén egységes az eljárás: az időfogalom általában a tárgyalt téma időbeli kiterjedését jelöli; azt, hogy a mű mettől meddig foglalkozik tárgyával. Ilyenkor az időfogalom semmiképp sem kerül főtárgy szóba, csak altárgy szóként fordul elő. Ritkábban az idő a mű tulajdonképpeni tárgya (periodizációs kérdések, adott történelmi korszak tartamának meghatározása, a korszak jellemző sajátosságai, földtörténeti korok stb.), ilyenkor az időfogalom a főtárgyszó. Ha az időfogalmat választanánk mintául, abból indulva ki, hogy az időfogalmakkal való rokonság — legalábbis az esetek egy részében — már a megfogalmazásból is önként adódik, hiszen ha az időfogalom az időben, akkor a helyfogalom a térben határozza meg a tárgy kiterjedését, annak az lenne a következménye, hogy a helyfogalmak nem kerülhetnének főtárgyszóba. Ebben az esetben ellentétbe kerülnénk katalógusszerkesztési alapelvünkkel, a legszűkebb fogalom elvével, nem volnánk képesek megakadályozni az osztályok képződését, hatalmas anyag gyűlne fel néhány igen tág, általános fogalom alatt. 9 Cutter: i. m. 39. p. (4. ed.: 69. p.). 61