AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

korában с. mű, vagy a Párizs Victor Hugo regényeiben. Az első esetben a kiadvány nem Mária Teréziáról szól, az ő neve csupán kormeghatározóként, időfogalomként szerepel a címben, tárgyszó nem készül róla. A másik esetben a könyv Hugo műveiről és a korabeli Párizsról, utóbbi történetéről, kultúrájáról, művészetéről egyaránt tartalmaz információt, ezért érdemes Párizsról is főtárgyszót készíteni. A személyi fogalmak és a helyfogalmak között bizonyos analógia kétségkívül fennáll. Ami egy személy életrajza, az valamely hely (ország, város, nép stb.) esetében az illető hely története; a személy tettei megfelelnek a hely társadalmi, politikai, gazdasági fejlődésének, és így tovább. Vannak azonban jelentős eltérések is, hogy csupán egyet említsünk*, a személyek teljes homogenitása a helyfogalmak heterogén voltával szemben, személyek esetében mindig azonos nagyságrendű fogalmakról van szó, nincsenek tágabb vagy szűkebb fogalmi körök, mint a földrajzi, közigazgatási foglalmaknál (ország, megye, város, község stb.). Aki a helyfogalmakat az analógia értelmében a személyi fogalmakhoz hasonlóan kívánja kezelni, annak minden olyan művet, amelynek tárgya földrajzilag, etnikailag, nyelvileg stb. meghatározott, illetve korlátozott, ezen fogalmak neve alatt kell tárgyszavaznia. A modern gyakorlatban azonban alig találunk ilyen következetes megoldást, talán az erlangeni Egyetemi Könyvtár szabályzata az egyetlen, amelyik tárgykörre való tekintet nélkül a helyfogalmat teszi főtárgyszóvá,

3 akár szűk, akár tág fogalomról van szó: „Ha személy- és helynevek találkoznak, akkor a személynév lesz a tárgyszó, a helynév az altárgyszó, . . . Minden más esetben a helynév a főtárgyszó."

4 Az erlangeni döntés határozott, következetes, egyértelmű, és tagadhatatlanul követi az analógiákat. Más kérdés, hogy megoldja-e a problémát? A szabályzatról közzétett. recenziójában Hans-Erich Teitge azon véleményének ad hangot, hogy a helyfogalom előtérbe helyezése következtében az erlangeni tárgyszókatalógus tárgyi katalógusból „országkatalógussá" változott. Hozzáteszi még azt is, hogy az erlangeni és a szisztematikus katalógusok között mindössze annyi a különbség, hogy az előbbiben betűrendben sorakozik az anyag. Teitge szerint jobb volna, ha országnevek alatt csak azok a tárgyi fogalmak szerepelnének, amelyek „egyértelműen" az illető országhoz kapcsolódnak, vagy amelyeket aligha keresnek másutt. Ilyenek — szerinte — pl. a történelem, a földrajz, a bel- és külpolitika, az államszervezet és „más hasonlók".

5 Valóban, ha ezt a megoldást választjuk, egy-egy helyfogalom neve alatt (pl. Magyarország, Németország) kartonok ezrei, tízezrei gyűlhetnek össze, mégpedig a legkülönfélébb tárgyakról szóló művek címleírásai. Teitgével ellentétben mégsem abban látjuk a bajt, hogy elszaporodnak a helyfogalmak, még kevésbé abban, hogy a tárgyszókatalógusban betűrendben sorakozik az anyag, hiszen azért tárgyszókatalógus. Sokkal nagyobb veszély rejlik abban, hogy 3 Regeln für den Schlagwortkatalog. Eine Gemeinschaftsarbeit aus der UniversitätsBibliothek Erlangen. 2. verb. Aufl. Erlangen, 1958. 4 13. §. 5 ZfB 1959. 141. p. 59