AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Pálvölgyi Endre: A helyfogalom a tárgyszóalkotásban

katalógusban való alkalmazására. A különböző módszerek egész skáláját kínálja számunkra a szakirodalom, a helyfogalomnak a főtárgyszóba történő következetes kiemelésétől a legváltozatosabb szempontok alapján végzett szelektálásán keresztül a szinte teljes kirekesztésig valamennyi megoldásnak vannak szószólói és ellenzői. Tekintsünk most át néhány megoldási lehetőséget, vizsgáljuk meg, milyen választ adnak a következő kérdésekre: 1. szerepelnie kell-e a tárgyszóban a helyfogalomnak? 2. ha igen, akkor fő- vagy altárgyszóként? 3. ha nem valamennyi előforduló helyfogalmat kell főtárgyszóban szerepeltetni, akkor mi a kritériuma annak, hogy figyelembe vesszük-e vagy sem? IV. A jó szabály az, amelyik analógiákra épül, és csak ha nyomós érv szól ez ellen, akkor szabad hasonló esetekben különbözőképpen eljárni. Fenti alapelv értelmében az volna a legtermészetesebb, ha a hely fogalom ugyanolyan szabályok alapján nyerne megoldást, mint az ugyancsak nem a tárgyi fogalmak kategóriájába tartozó személyi fogalmak és az időfogalom, melyekkel kapcsolatban szinte teljes az egyetértés. Nézzük először, mi az eljárás a személynevek esetében? A szabályzatok a személyneveknek adják az elsőbbséget minden más fogalommal szemben, beleértve a tárgyi fogalmakat is, ha a személy életéről, munkásságáról vagy nézeteiről van szó. A személyi fogalmak esetében fel sem merül a kérdés, hogy szerepeljenek-e a tárgyszóban minden esetben, és egyértelmű a válasz arra a kérdésre is, hogy főtárgyszóban kell-e szerepelniök? Ennek oka abban keresendő, hogy a személyi fogalom egyesíti magában mindazt, ami a dokumentum tartalmát illetően elsődleges, és egyszersmind tökéletesen eleget tesz a legszűkebb fogalom elvének. A személy csaknem kivétel nélkül domináló, pregnánsabb, meghatározóbb érvényű minden más számba jöhető fogalomnál. A vele kapcsolatban álló tárgyi fogalmak jelentősége másodrendű. Például egy Ricardo közgazdasági nézeteiről szóló kiadvány nem érdektelen a közgazdaságtan történetét kutatók számára sem, mégis nyilvánvaló, hogy a tárgyszóalkotás alapelvével nem volna összeegyeztethető, ha az egyes közgazdászok életéről, tevékenységéről, hatásáról stb. megjelent valamennyi dokumentumot „Közgazdaságtan" tárgyszó alatt kívánnók szerepeltetni. Más szóval az egyes személyek élete, működése, tettei, alkotásai számára a legalkalmasabb tárgyszó az illető személy neve; a szakterület viszont, amelyen működött, alárendelt szerepet játszik. A személyi fogalmak alakját (nyelvi alak) illetően pedig azért nincsenek nehézségek, mivel ezekre vonatkozóan csaknem kivétel nélkül elfogadják a leíró katalógus szabályainak érvényességét. Akadnak természetesen olyan dokumentumok is, amelyeknél a személyi fogalom, noha esetleg még a mű címében is szerepel, nem jelentős, a tárgyalt téma nem kapcsolódik szorosan a személyhez, vagy ha igen, mégsem tekinthető teljességgel alárendeltnek. Ilyenkor — ezek az esetek egyébként elég ritkák — nincs akadálya annak, hogy a műről tárgyi fogalom alatt is készüljön főtárgyszó. Ebbe a kategóriába tartozik pl. a Magyarország története Mária Terézia 58