AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

a) Személyeknek túlnyomórészt az a neve és névformája a legismertebb, amelyet ők maguk részesítenek vagy részesítettek előnyben; de ha hazájuk referensz-müvei más nevet preferálnak, azt tekintjük a legismertebbnek. A római auktorok nevének az eredeti latin formája, a görögökének 1453-ig a latinos átírású formája használandó egységes névként. Az egységes személynév rendszó-elemének a kiválasztásánál a személy hazájának a gyakorlata irányadó. b) Egységes címül azt a címet (pontosabban: főcímet) választjuk, amely a mű eredeti nyelvű címei közül a legismertebb, a legáltalánosabban használt. Ez többnyire az eredeti cím. Ha a műnek eredeti nyelvű címe nem ismeretes, a legkorábban megjelent fordítás címe lesz az egységes cím. Ha a mű első kiadásán a cím több különböző nyelvű formában szerepel, az első helyen álló vagy másképpen legkiemeltebb cím lesz az egységes cím. Egyidejűleg több különböző nyelvű kiadásban megjelent művek esetében a szerző, szerkesztő vagy közreadó testület nyelvén írott címet, többnyelvű országok és nemzetközi testületek ilyen kiadványainál a nálunk- legismertebb nyelven írott címet választjuk. Azoknál az anonim klasszikusoknál, amelyeknél a nemzetközi gyakorlat megengedi konvencionális címük hazai nyelvű formájának az alkalmazását, a magyar nyelvű címet használjuk egységes címként (pl.: Ezeregy éjszaka). Egy szerző háromnál több művét tartalmazó gyűjteményes kiadásnak 2 címleírásában a „Müvei", „Levelezés" és „Szemelvények" önkényes egységes címeket alkalmazzuk. Az egységes címben az akronimokat, valamint az első három szóban a rövidítéseket feloldjuk; a cím elején álló névelőt, névelővel azonos formájú számnevet és névmást, a mű részének, a kiadványnak vagy a kongresszusnak a sorszámát, végül a rangmegjelölések és keresztnevek rövidítéseit, kezdőbetűit a betűrendezésnél mellőzzük, Anonimák címleírásának, valamint szerzős címfej esetén a szerző névét követő címnek a rendszava — a fentiek figyelembevételével — a cím első szava. c) Testületek egységes neveként általánosan elterjedt népszerű rövid nevüket használjuk. Ha ilyen nincs, a kiadványaikon leggyakrabban előforduló nevüket, uralkodónak tekinthető névhasználat hiányában pedig a hivatalosnak látszó név-variánst választjuk. A név több különböző nyelvű formában való használata esetén a testület hazájának nyelvén írott nevet, többnyelvű országok testületeinél és nemzetközi testületeknél az általuk előnyben részesített nyelvű nevet, ha pedig ilyen nincsen, a nálunk legismertebb nyelven írott nevet választjuk. Alárendelt testületek egységes nevéül saját nevüket választjuk, ha ez önmagában minden tévedést kizáróan elegendő azonosításukhoz és megkülönböztetésükhöz; ellenkező esetben az alárendelt testület egységes melléklap-fejének első tagja a fölérendelt testület neve lesz, mögötte — al-fejként — magának az alárendelt testületnek a nevével. Ha a testület megváltoztatja nevét, új testületként kezelendő, amelynek egységes neve az új név. Az állandó székhellyel rendelkező testületek neve mögött, ha megállapítható, és nem foglaltatik benne a névben, feltüntetjük székhelyének a nevét. 50