AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Tóth András: Toldy Ferenc és tudományos közéletünk 1849–1860. Adalékok az abszolutizmus korának művelődéstörténetéhez

csúztatásról, írván, hogy „búcsúm egyszersmind szabadulás" a számára már idegen, új viszonyokból.

26 * Az elnyomás korának kezdeti hónapjaiban született meg a Toldy-féle program egyik legjelentősebb tényezőjének, egy szigorúan tudományos, de egyben a szó nemes értelmében véve népszerűsítő folyóiratnak eszméje. A folyóirat, az Üj Magyar Múzeum ugyanazt a célt szolgálta, mint a tudóskaszinó és az Akadémia: a kallódó erők összefogását, a nemzeti nyelv és művelődés szolgálatába állítását. Létesítését indokolttá tette az is, hogy az akkori magyar sajtóban nem volt színvonalas tudományos-népszerűsítő folyóirat. Az Akadémia Értesítője, szaktudományos, hivatalos jellegű volt, a napilapok (Budapesti Hírlap, Pesti Napló és a gyenge minőségű Hölgyfutár), az egyházi jellegű sajtó (Katholikus Néplap, Religio) és a Gazdasági Lapok jellegük miatt nem tudtak eleget tenni ennek az igénynek. Ugyanaz a tudományos baráti kör, melynek együttes beszélgetései szülték újra az Akadémiát, hozták létre és indították meg 1850 végén az Üj Magyar Múzeumot. Az első évfolyam általában, az első szám különösen pro-gramatikus jellegű. A már említett Claudianus-idézet állt címlapján. A bevezető cikket Hunfalvy Pál írta Igaz arany bulla címen.

27 A cikk önmagában is programjellegű: a feudalizmus jogbiztosító rendszerével szemben új időkben új módszerű jogbiztosításra van szükség, ha azt akarjuk, hogy életünk megmaradjon. „ ... mi velünk történt, azt természet s jog és erkölcsösség elleninek kell tartanunk . . . minden ú) előttünk és szokatlan. De mégis élünk!" E merész bevezető szavakkal indul a cikk, majd kijelöli gondolatmenetét: feltárni a múltat, emlékezni, „hogy magunk viseletének szabályait jelenre s jövendőre megtalálhassuk." A múlt tanulsága: a megtartó erő nem a harc, hanem „az anyag és szellem országában tett munkák eredménye." A magyarság él; vannak oly tulajdonságai, melyek alkalmassá teszik a nemzeti életre; igyekezik kifejteni magából mindazt, amire a természet képesíti s mivel él és így él, „teljes valóság", melynek létét csak „esztelen, ki kórházba való, vagy erőszakos" tagadhatja. Ez a „teljes valóság" önmagában jogforrás; e „legszentebb jog" a nemzet alkotó erejében, a „nemzeti munkálkodásban" gyökerezik, — ez jelenti „az igaz arany bullát, melyre a pecsétet maga isten [!] üti, s melyet semmi hatalom a földön érvényétől megfosztani nem bír", melyet tehát minden nép maga ír meg, „igyekezete által". Ez a jogforrás akkor is élő, ha a népnek" nincs önálló állami élete, azonban csak akkor, ha valóban arany bulla: tehát megfelelő anyagi alappal rendelkezik. Enélkül a XIX. században nincs jog „az európai nemzetek közt". Ebben a hangnemben hirdeti meg az Üj Magyar Múzeum bevezető cikke a tudománytalanság elleni harcot, majd rátér a kapitalista fejlődéssel kapcsolatos azon kérdésekre, melyekre a magyarságnak is múlhatatlanul választ kell 28 Lemondási szándékáról uo. 1859. dec. 5., dec. 9., dec, 12. — A búcsúzásról uo. 1861. dec. 27. — Búcsúbeszédeire vö. 6. jz. 27 ÜMM 1850—51. I. 1—35., 93—120. 1. 360