AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Tóth András: Toldy Ferenc és tudományos közéletünk 1849–1860. Adalékok az abszolutizmus korának művelődéstörténetéhez

tője a korábbi „bene vixit. . ." felfogásnak, azonban az adott körülmények között a jelszó ha nem is a harcos küzdelemnek, de a le nem küzdhető szellemi ellenállásnak is jelszava volt. Számos közéleti funkciója lehetővé tette Toldynak, hogy a jelszó megvalósításához azon a területen lásson hozzá, ahol ez a legkisebb feltűnést keltette: a könyvtárin. A könyvtáron lakás munkahellyé való átalakítása során már 1849 végén külön folyóirat-olvasótermet létesített. Az egyetemi tanács Toldy szellemében helyesen értelmezte a folyóiratolvasóval kapcsolatos elképzelést, amikor körlevelében célját abban határozta meg, hogy más társadalmi osztályok ún. kaszinóihoz hasonlóan azonos élethivatása és műveltségű férfiak baráti együttlétének, a kollegiális szellem ápolásának és a megértésnek tűzhelyévé váljék, s hozzájáruljon a pesti életforma kellemesebbé tételéhez.

10 Így lett az Egyetemi Könyvtár folyóiratolvasója az ország első tudós-kaszinója. Az olvasóterem létesítése időben körülbelül egybeesett azokkal a baráti találkozókkal, melyek — többnyire Toldy lakásán — lehetővé tették az Akadémia működésének újbóli, bár korlátozott mérvű megindítását és az Új Magyar Múzeum („egyszersmind a Magyar Academia közlönye") megjelenését. Ez a baráti társaság az akkori tudományos világ legkiválóbb pesti képviselőit foglalta magába: Reguly Antal, Hunfalvy Pál, Wenzel Gusztáv, Szontagh Gusztáv, Repeczky János, Lugossy József, Lukács Móric, Jerney János, Érdy János a maguk szakmájában valamennyien minőséget jelentettek. A kör később, a személyes érintkezés lehetőségének bővülésével együtt nőtt, így p. o. Toldynak e korban legjobb barátjával, Kazinczy Gáborral, Csengery Antallal és másokkal. E baráti kör tagjainak alapjában konzervatív filozófiai, politikai és tudományos felfogása természetesen nem mindenben egyezett. Egyben azonban megegyeztek, s ez felelősségérzetük volt a bukás nehéz óráin éppen túlhaladó, iránymutatás nélkül bukdácsoló magyar szellemi élet iránt. A politikától nem csupán óvatosságból, de tudatosan maradtak távol; mint Hetényi írta Toldynak: „most látni át eredeti alkatunk azon bölcs szabályát, melly minket Musafiakat a politicába avatkozástól tilta. Mi szövetsége van Krisztusnak Beliállal? A tudomány, mint Hlyen, a művészettel, fenségesb, mint minden szenvedélyességre hajló, főleg hírlapi politica . . "

n Viszont határozottan vallották Toldynak még 1848-ban megfogalmazott tételét: „minden egyéb felsőség ingatag, csak a szellemé biztos és maradandó. Ezt kell fenntartanunk, ezt egész erővel nevelnünk és biztosítanunk. Ebben nemzetünk jövője és semmi egyébben."

12 Ezt a felfogást leghatározottabban Toldy képviselte; ő volt az, aki szinte hihetetlen munkabírással, napi 14—15 óra tudományos munka mellett mozgósított, szervezett ennek a művelődéspolitikai alapelvnek érdekében. Először az Akadémia új életre keltése terén indították meg a szervezett tevékenységet. A baráti kör házi összejövetelei már amúgy is akadémiai osztály ülésként számítottak. Mint Gyulai Pál mondta 1876-ban, Toldy felett mondott emlékbeszédében: „ .. . a katonai önkény dühöngései közepette egy üldözött val10 Tóth, Toldy II. 463. 11 MTA. Mss. M. irod. lev. 4r. 69. Hetényi János Toldy Ferencnek. 12 Kuncz Aladár i. m. 65. 1. 23 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei V. 353