AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)
Egyéb tanulmányok - Izsépy Edit: Rablevelek a váradi török börtönből
modttunk, jártunk, azulta mégh is valamit szűnt rajtunk az -palcza, de ha Nagyságod . . . mostan jol nem teszen velünk, bizony . . . el rontanak bennünket az palcza alatt, mert itt nem úgy vagyon, mint egyéb végh helyeken halylyuk, hogy mostan nem kenoznak annyira mod nélkül az rabokat, mivel. . . az bekessegh megh vagyon. De itt igen kevés szüneti vagyon az nyomorusaghnakr Dobai Mihály gazda fel is ment Kassára egy Terebesen járt postarabbal, és átnyújtották a hadiszéknek a váradi rabság kérvényét. „Kérjük nagyságtokat, kegyelmeteket, hogy vegye jo igazításban ezt a sok bajos dolgainkat, . . . cselekedgyek irgalmasson mi velünk, tömlöcz feneken nyomorgó szegény rabb szolgaival, kit mi is nagy ságtoknak, kegyelmeteknek mind ebben az nyomorúságban, mind szabad allapatunkban megh köszönhessünk es szolgálhassunk." A Csáky Ferenc elnöklete alatt tartott kassai hadiszék határozata: „Az varadi raboknak terebessi [jobbágy] aszony ellen való dolgha inquisitiora boczatatot es jövendőbeli törvény székre halladot, akkor . . . bizonitczak megh a' rabok, hogy azon asszony ember is részesedett [—] e posta rabnak halálában; ez kitől levelet kel irnja az agának Varadra." 3 * Barakonyiné nemesasszony a váradi börtönből kibocsátott két rabot „hatalmasul vöte ki" az őket kísérő két postarab kezéből. „Rútul szitkokal ki szidván es kiveretven, sőt meg olesei fenyegetvén, azok tudván az következendő nyomorúságot onet sirvan el mentek." Félelmük nem volt alaptalan, mint a kezes rabok 1668 decemberében írt leveleiből kitűnik. Kétszer is Csáky Ferenc főkapitányhoz fordultak közbenjárásért, „mert imar egynehányszor meg vertek az kezessegyert az törökök, azomban czak nem ehel halunk megy az tömlöcben, ugy rajtunk vanak mind az ket rabnak az sáncáért." Közben ősszel a zombori szőlőkben az egyik rabot megölték, de a törökök az ő sarcát is követelték. Csáky főkapitány valóban közbejárhatott ebben az ügyben, mert „Barakony uram is vote eszeben azt, hogy nem jol celekedet az asszony, imar az egyket megy fogta es az mi postajnknak az kezekben ata, az melyei az török is megy elegedet. De az massiknak az sancat valóban kérik, es az szegény kezes rabokat mostan is keményeny megy vertek." — jelentették a váradiak 1669. február 10-én. Kérték ekkor Csáky újabb parancsát „had mi is szabadulhasunk az pogánynak kezéből." A felsőmagyarországi főkapitány ekkor már belebonyolódva a Wesselényi nádor halála után keletkezett nehéz politikai helyzetbe, nem igen ért rá ilyen, számára nagyon távoli, ügyekkel foglalkozni. Ezért a rabok április 12-én megismételték kérésüket arra hivatkozva, hogy amíg ez az ügy el nem intéződik, addig „az magunk sáncából sem szabadulhatunk" 35 34 Rabok levele 1665. máj. 29., szept. 4., szept. 24. Wesselényihez, okt. 14-én két levél: egy Csákyhoz és egy a kassai hadiszékhez. A hadiszék jegyzőkönyve 1665. okt. 19. Csáky lt. 117. csomó. 35 1668. dec. 29-én: „jol lehet az inep [karácsony] elot való napokban is ezen dolog nagyságod elot forgot es imar jol tudhatja azt nagyságod." 1669. febr. 10., ápr. 12. Csáky lt. 119., 120. cs. A Barakonyiak borsodi birtokosok. Zombor = Mezőzombor, Zemplén vm. 322
