AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

zosegi elvnek az „elsősorban felelős" egyéni szerkesztőre való kiterjesztése alól tesznek, világosan mutatja, hogy e kiterjesztés elvi, logikai megalapozását maguk sem nagyon érzik kogensnek. Eddig a kritika. Egészítsük ezt még ki annak a bemutatásával, hogy mire vezet a szabály alkalmazása a gyakorlatban. Nem kell messzire menni, hogy ezt megtehessük — magának az AACR-nek a példái teljesen elegendők annak a maradéktalan demonstrálására, hogy a szabály fenti elméleti kritikája helytálló. Idézem az AACR három példáját:

9 1. Cattell, Jacques: Directory of American scholars, a biographical directory, edited by Jacques Cattell. 2. Dictionary of American biography. Under the auspices of the American Council of Learned Societies. Edited by Allen Johnson. 3. Craigie, William A., Sir: A dictionary of American English on historical principles, compiled at the University of Chicago under the editorship of Sir William A. Craigie and James R. Hulbert. Hasonlítsuk össze, először, az 1. és a 2. példát. A szituáció, mellyel a címleíró szemben találja magát, a két esetben hajszálra azonos — egyetlen pontot kivéve: a 2. példában megjelenik egy testület, amelynek az égisze alatt készült a mű, míg az 1. példában ilyen testület nincsen. Az eltérést a címfej megválasztásában így nem okozhatja más, mint ez a különbség: az 1. példában a mű létrejöttéért felelős egyetlen ismert faktor a szerkesztő, s így ő minősül „elsősorban felelősnek", viszont a második példában megjelenő testület kiüti a szerkesztőt az elsőbbségből; a példához fűzött megjegyzés explicite közli is, hogy „a szerkesztő nem felelős elsősorban a mű létezéséért". Már ez a logika sem fogadható el — a példák további összehasonlítása azonban még ezt is megtorpedózza. A 2. és a 3. példában a címleírási szituáció tökéletesen azonos — mindkét esetben van számos közreműködőnk, van(nak) a könyv létrejötténél a bába munkáját de facto elvégző szerkesztő(i)nk, és van egy testületünk, amelynek égisze alatt a munka végbement — s a címfejek mégis különböző fajtájúak! Az idézett két címlap semmi nyomát sem mutatja annak, hogy a két szerkesztő teljesítményének minősége között olyan különbség lenne, amely indokolhatná e megkülönböztetést. Ha mégis volt, ez csak az lehetett, hogy a testületek különböző mértékben folytak bele a munkába, s így különböző mértékben csökkentették a szerkesztők teljesítményének súlyát. A magam részéről a címszövegekben ilyen különbségnek sem látom nyomát — a fogalmazásban ugyan van eltérés, de az e mögött rejlő valóság minden további nélkül lehetne a megfordítottja is annak, amit a címfejek különbsége alapján feltételezni kellene. Mi indíthatta hát az AACR szerkesztőit mégis arra, hogy különbözőképpen járjanak el a két kiadvánnyal? Az „under the auspices" ki8 Ld.: AACR. North-American text. 17. és 36. U. 31