AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Az Egyetemi Könyvtár állományáról - Kenyeres Ágnes: Kazinczy Gábor hagyatéka nyomában

időnek azonképen és azon helyre írását, mint és hol azok eredetiben állottak szóval minden formaságot úgy, hogy másolatom az íráson kívül az eredetinek csaknem tökéletes lenyomata. Értetlenség vagy kétértelműség az összes levelekben nincs; homály itt-ott látszik, de ennek oka, az akkori írásmód ki nem tisztultsága, mi némi gondolkodás s a vonatkozások tárgyainak ismerése után, elenyészik. Egyetlen egy szónak nem tudtuk valódi értelmét sem másolóm, sem összeolvasom sem magam kitalálni: annak, mely a 100-ik lap második sorában legelői áll, s Arankának valamely előtte ismeretlen müvére vonatkozik, melyet íróm „Panonaidra"-nak olvasott, de én meg nem nyugván rajta, s munkáinak hirtelenében sok dolgom miatt utána nem nézhetvén, arról hü facsimilét ragasztottam mellé. Remélem, hogy ennek nyomán, vagy Aranka kiadott müveinek átnézése után, ez iránt is fel fog ön világosodni. És így e levelezést mint magát az eredetit úgy tekintheti, s oly bízvást használhatja ön."

í% A gondosan leírt levelek egyre szaporodtak Kazinczy Gábor gyűjteményében. Annyira féltette és vigyázott rájuk, hogy még legjobb barátjának, Toldy Ferencnek sem adta kölcsön Pestre, mikor az elkérte, hogy felhasználja a Kazinczy Ferencről készülő monográfiájához. Sőt, Kazinczy levelének hangja szokatlanul ingerült ahogy megtagadja Toldy kérését: „Nem a ti tudós egetekben honos féltés és irigykedés — hányszor tapasztalad s mily csekélységekben — hanem az a szívből fakadó szeretet és ragaszkodás, mely kezei közt, szemei előtt akarja tudni, látni azt amit szeret. . . Nem hagytam e mindent felhasználnod [t. i. Bánfalván] s mikor azt maiglan is megfoghatatlan okokból elmulasztád, nem ajánlkoztam-e, hogy enköltségemen lemásoltatok mindent amit akarsz részedre, de ne kívánd, hogy holnapokra megfosszam magam életem egyedüli kincseinek látásától, a tudattól, hogy velem, körülem vannak, miktől akkor sem bírtam megválni, mikor a forradalom bevégzésének napjaiban házalnom kellett ide s tova."

11 Életében nem szakadt el tőlük, de mikor halála után megnyíltak kéziratainak szekrényei, éppen ez a féltve őrzött gyűjtemény indult először vándorútra Bánfalváról. Kazinczy Gábor örököse, fia Kazinczy Artúr még kiskorú volt, mikor apja meghalt. A Kazinczy család a hagyaték gondozását egy művelt, rokonszenves, nagy gyakorlati érzékkel rendelkező, irodalmi kérdésekben tájékozott férfira bízta. És ami talán még ennél is fontosabb: gondos baráti kéz nyúlt először a könyvespolcok kincseihez Kazinczy Gábor dolgozószobájában. Graven Lajos

14 volt ez a férfiú, Kazinczy Gábor lengyel származású barátja. Graven a Lónyay birtokon, Kazinczy sógoránál jószágigazgató volt, de emellett ellátott könyvtárnoki és levéltárnoki teendőket is. Kazinczy Gábor még diáksorban volt, mikor Deregnyőn Lónyayéknál megismerkedett vele. A nagy korkülönbség ellenére is mély barátság fejlődött ki közöttük. Gravenhez senki nem állt olyan közel, mint 16 Mikó Imre levele Kazinczy Gáborhoz, 1860. ápr. 21. EK Ktár H 88|4—40. 17 EK Ktár H 89. 18 Kazinczy Gábor Graven Lajost már 1838-ban mint a „legműveltebb és legkorrektebb férfiú"-t ajánlotta Toldy figyelmébe. Levele Toldy Ferenchez. EK Ktár H 94|u|8. Graven Lajosról 1.: T. Erdélyi Ilona i. m. 23—24. 1. 274