AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Sándor Ernőné: „Renaissance”. Egy politikai–társadalmi–művészeti és közgazdasági folyóirat története, (1910–1911)

nak és az önző osztályérdekeknek a felismeréséért méltányolják.

4

" A folyóirat azt a meggyőződést vallja, hogy a szabadelvű teológia éppen olyan nonszensz, mint a tételeit örökérvényűnek kimondó tudomány. A számottevő politikai erőként jelentkező magyar munkásmozgalom bemutatását is szükségesnek tartja a lap. A politikai és társadalmi kérdésekkel behatóbban foglalkozó emberek nagy része sincs tisztában olyan alapfogalmakkal, mint a szakszervezet és a szociáldemokrata párt közötti különbség. A munkásság szervezeteivel ismertet meg a Szocializmus, kultúra és még valami с cikk.

50 A modern életeszmény megteremtése érdekében foglalkozik a Renaissance a társadalmi élet különböző megnyilvánulási formáival. „Mikor fogjuk végre felismerni, hogy sok mindennel, ami megváltozott, megváltoztak a kifejezési eszközeink is" — teszi fel a kérdést Relle Pál.

51 Minden kor és társadalmi osztály megtalálja a neki való nagy ünnepnapokat. A munka ünnepei lesznek ezek az új ünnepnapok, a régi céhek ünnepeihez hasonlatosak, melyek a „büszke szolidaritás megható vallomásai" voltak, „ujjongásuk csak a mi munkásaink május elseji mulatságaiban visszhangzik tovább"

62 A több évtizedes polgári fejlődés következtében kialakult osztálytagozódás felismerését tükrözik a magyar intelligencia, a magyar polgárság helyzetét elemző írások. A magyar polgárság kritikáját adja, a munkásosztály erősödő szerepét hangsúlyozza Gergely Győző tanulmánya,

53 de szocialista szemlélete ellenére a polgári Magyarországot tekinti a jövő Magyarországának, noha ennek kivívását a munkásságtól várja.

54 A magyar értelmiséggel a későbbi évtizedekben sokat foglalkozó írások alapgondolatát már Rónai Zoltán itt megjelent cikkében fellelhetjük. Felismeri történelmi helyzetéből fakadó kettősségét, s megállapítja: „Nyomasztó viszonyaink közt biztató érzés, hogy a nem hivatalos szépirodalom, tudomány és sajtó, a szó legtágabb értelmében vett szabad tanítás révén, kezünkben van az eszköz, amellyel elősegíthetjük a kulturális érzékenység növekedését, azt a folyamatot, amelynek segítségével a mai értelmiség vegetatív típusából a modern kultúrember alakja válik ki."

55 49 Benda Jenő—Zigány Árpád: Silhouettek a katholikus nagygyűlésről. R. II. XI. 25. 14. sz. 522—526. 1. 30 Szabados Zádor fent jelzett cikk R. II. XII. 25. 16. sz. 703—711. 1. 51 Relle Pál (1883—1955) képzőművészeti kritikákkal kezdi működését, az Egyetértés és az Űjság munkatársa. Neves színikritikusa korának (Világ, Magyar Hírlap), a Renaissance állandó munkatársa. — Temetések. R. I. VI. 10. 3. sz. 297. 1. 52 Nádai Pál (1881—1945): Új ünnepnapok. R. I. VI. 25. 4. sz. 362—367. 1. 53 Gergely Győző (1877—1945), (a Független Szemle c. szocialista lap szerkesztője, a Népszava külpolitikai rovatvezetője is volt): A magyar polgárság és polgári Magyarország. R. II. IX. 25. 10. sz. 197—200. 1. 54 A proletárságnak a társadalmi fejlődés folyamán való egyre nagyobb jelentőségét hangsúlyozza Pogány József Rodolphe Broda und Julis Deutsch: Das moderne Proletariat с. 1910-ben Berlinben megjelent tanulmányát ismertető írásában. (R. I. VII. 25. 6. sz. 572— 574. 1.) 35 Rónai Zoltán (1880—1940), ügyvéd, szociológus, szocialista író és politikus, a Népszava, a Szocializmus, a Huszadik Század munkatársa, a Társadalomtudományi Társaságnak is volt titkára): A magyar intelligencia. R. I. VIII. 25. 8. sz. 720. 1. 14

;:

" 211