AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Sándor Ernőné: „Renaissance”. Egy politikai–társadalmi–művészeti és közgazdasági folyóirat története, (1910–1911)

tási viszonyokról, a szakmai tudatlanságról, a mindent megbénító „lelketlen panamák beláthatatlan szövevényeiről" tudósító Erdélyi Viktor írásai.

43 Pogány József

44 a kormány végzetes mulasztásait bírálja a kolerajárvány elhárítása terén. Nem orvosi kérdésről, hanem állami, közigazgatási, társadalomtudományi, szociálpolitikai problémáról van szó. Megtalálja a magyarázatát a járvány elharapózásának; a kolera elleni eszközök: „. . . küzdelem a tudatlanság, a tisztátalanság ellen, harc a lakásnyomomsággal és végső soron a szegénység, a proletársors ellen hegyeződö háború. Ezektől fél a kolera . . ., de ezektől fél ... maga a kormány is."

45 1910 júniusában a szociáldemokrata pártszervezetek több ezer statisztikai ívet osztottak szét a lakók között a lakásuzsora elleni akció folyamán. A Renaissance gyors és egyértelmű állásfoglalását bizonyítja a szociáldemokrata Szabados Zádor cikkének közlése. „Nem lehet és nem szabad önmagára hagyni a munkásságot e nehéz küzdelemben. Az öntudatos, gondolkodó polgárság nagy tömegének is meg kell mozdulnia, míg nem késő." A város hihetetlen lakásnyomorának okait és következményeit ismerteti, döbbenetes statisztikai adatokat és tényeket hoz nyilvánosságra.

46 Vezető politikusok, felháborító visszaélések leleplezésén kívül egyéb kényes kérdések is terítékre kerülnek a folyóirat e rovatában. Szabados egy másik írása a magyar királyi államrendőrség kitűnőségéről szóló mesét cáfolja, durva sértések, verések példáit sorolja fel, melyek nem kímélik a polgárságot sem, „. . . de brutalitásukat különösen a munkásság és a szocialisták nyögik."" Bátor publicisztikája mellett a folyóirat hangsúlyozottan törekszik elméleti kérdések tisztázására, nagy helyet ad a társadalomtudományi tanulmányoknak és cikkeknek. A spanyol egyházpolitikai harcokkal kapcsolatos cikkeket általános érvényű megállapítások közlésére is felhasználják. „. . . Egyetlen értékes politikai elvet, . . . egyetlen egy tudományos felfedezést . . . nem termelt a modem élet, — írja Lánczi Jenő —, amelyet az egyház meg nem tagodott vagy átok alá nem vetett volna."

49, Prohászka eszméinek részletes elemzése nélkül a katolikus nagygyűlésről szóló beszámolóban kifejtik a cikkírók az Apponyi Albert és Prohászka közötti különbséget. Prohászkát „bíboros Marxnak" neveznék legszívesebben, meggyőződésének őszinteségéért, a társadalmi rend jogtalanságai43 Szakértők. — Revue. — R. II. XII. 25. 16. sz. 695—701. 1. — A halandóság, az éhtífusz, a tüdővész meg Tisza István gróf, stb. 44 Pogány József (1886—1938) a jelentős marxista író, szerkesztő, kritikus, a Renaissance állandó, egyik leggyakrabban szereplő munkatársa. A Világ, a Friss Üjság, a Népszava, a Szocializmus, a Huszadi Század cikkírója. 43 Pogány József: Kolera, kormány, közegészségügy. — Revue. — R. II. X. 10. 11. sz. 259—268. 1. 46 Szabados Zádor: A budapesti lakásuzsora és a házboykottok. R. I. VIII. 25. 8. sz. 749. 1. és R. II. IX. 25. 10. sz. 184. 1. — Az I. köt. 5. számában (468—475. 1.) Pogány Lakásprobléma és lakáspolitika címmel szintén foglalkozott a kérdéssel. 47 Szabados Zádor: A bp.-i m. kir. államrendőrség. — Revue. — 1911. L ICL 1. sz. 47—58. 1. 48 Lánczi Jenő: A spanyol kultúrharc. R. I. VII. 25. 6. sz. 531. L 210