AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Sándor Ernőné: „Renaissance”. Egy politikai–társadalmi–művészeti és közgazdasági folyóirat története, (1910–1911)

IT II IIIHI—I—

• II I I ' dalomtudományi, szociálpolitikai írások kapnak nagyobb teret, változatosabb tartalmuk, több problémát felölelő, szélesebb kitekintésük révén nagyon szerencsésen. Az ötödik számtól kezdődő Revue rovat is szorosan kapcsolatos az aktuális politikai kérdésekkel. Elbeszélések, folytatásos regény vagy dráma,. filozófiai, esztétikai, irodalomtörténeti tanulmányokkal és versekkel váltakozva vezetnek át a Kritika rovathoz (irodalom, színház, képzőművészet és zene!)» majd a Közgazdaság címmel jelölt rész (cikk, jegyzetek) zárja a füzeteket. A lap politikai alapállását elsősorban Zigány Árpád cikkei határozzák meg. Diplomata álnéven összesen 17 politikai tárgyú, ún. vezető cikket írt, egy-egy szám élén.

28 Néhány cím is rávilágít témáinak jellegére és irányára: Osztályuralom vagy népparlament?, Aggasztó alkudozások, Kalandor-politika

r Obstrukció a választójogért. Az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósításáért folyó harc alkotta írásainak gerincét. Minden cikk ennek a követelésnek a jegyében fogant, bármilyen részletkérdést is tárgyal, mert „egyedül ez a reform hozhatja meg a társadalmi békét, a politikai egyensúlyt. . "™ Írásai a Nemzeti Munkapárt, Khuen Héderváry és Tisza István politikájának éles bírálatai, a feudális nagybirtok, az üres közjogi jelszavak elvetése. Zigány rámutat a politikai következetlenségekre: Tisza számára egyrészt a nemzetiségi kérdés is csak eszköz a választójogi reform háttérbeszorítására,

30 másrészt Tisza nyíltan izgat a választójog ellen, sőt harcias táborba tömöríti az agrár-feudális elemeket, „tehát ugyanazt az ellenséget, amelynek letörésére Khuen gróf a választójoggal vállalkozott."

31 Khuen csak „simább modorú és kedélyesebb" Tiszánál, nála alattomos cinizmus az, ami durva szilajság Tisza Istvánnál.

32 A századforduló óta az általános titkos egyenlő választójog körüli harcot tekintették fő politikai követelésüknek az ellenzéki pártok, ez hozta össze a polgári radikálisok csoportját a szociáldemokrata párttal. Az adott politikai helyzetben valóban sorsdöntő fontosságú a választójogért folytatott küzdelem. Zigánynak a Renaissance-hzn kifejtett politikai elvei azonban nem egyértelműek. Progresszív követelései keverednek a trónörökös politikájának elfogadásával, Ferenc Ferdinánd „magyarság-szeretetének" hirdetésével. „A magyar nemzet érdekei azonosak a trónörökös politikájának érdekével" — írja Zigány. Az a tény, hogy a trónörökös általános és egyenlő választójogot akar Magyarországon — azaz a demokratikus elemekkel szövetkezik — mondja — „vaslogikával igazolja", hogy a demokratikus program kitűnően összevág. a dinasztia iránti hűséggel.

33 „A választójog reformja . . . nemcsak azért aktuális és sürgős, mert a nemzet milliói követelik, hanem legfőképpen azért is, mert eminens érdeke a dinasztikus politikának.,"

34 Ez a dinasztiahűség csak Ferenc 28 A II. köt. 13. száma az egyetlen, ahol nem az ő, hanem Méray-Horváth Károly írása, indítja a füzetet. 29 Diplomata: Erősdy az országos politikában. R. II. IX. 10. 9. sz. 5. 1. 30 Diplomata: Aggasztó alkudozások. R. I. VIII. 10. 7. sz. 585—591. 1. 31 Diplomata: A trónörökös politikája. R. II. X. 25. 12. sz. 300. 1. 32 Diplomata: „Reneszánsz-politika". R. 1911. II. évf. I. 10. 1. sz. 5. 1. 33 Diplomata: A jövő Magyarországa I. és II. R. I. V. 25. 2. sz. 95. 1. és R. I. VI10. 3. sz. 220—221. 1. 34 Diplomata: Az utolsó kötelesség. R. II. IX. 25. 10. sz. 106. 1. 207