AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

foglalt előírás mindig a lehető legmesszebbmenőén határozott és egyértelmű legyen, hogy így a minimumra csökkentessék azoknak a határeseteknek a menynyisége, amelyekben kétség merülhet fel aziránt, hogy a szabály hatálya kiterjed-e rájuk vagy sem. A katalogizálás egységessége és a katalógusok következetessége, egyöntetűsége szempontjából nincsen károsabb, mint a saját érvényét, alkalmazási területének határait csak homályosan, bizonytalanul meghatározó szabály. Az ebből a szempontból elégtelen szabály elkerülésének a legfontosabb előfeltételei a következők: a) a precíz terminológia: a szabály szövegében ne forduljon elő bizonytalan jelentésű — pl. következetlenül használt — fogalom; b) a szabály-alkalmazás kritériumának vagy kritériumainak világos és pontos meghatározása, éles körülírása; és c) e kritériumoknak olyan módon való megválasztása, hogy a címleíró az előírt kritériumok fennforgását az adott esetben könnyen felismerhesse, vagy legalábbis egyedül szokványos bibliográfiai apparátusára támaszkodva tisztázhassa. A modern szabályzatok mind a három követelmény ellen igen gyakran, hogy ne mondjam: szívesen vétenek. Demonstráljuk ezt megint az AACR példáján. A pontos, megbízható terminológia felé ez a code úgyszólván semmi előrehaladást nem tett. A „mű" szót, az ősi tradíciónak megfelelően, szemrebbenés nélkül használja három különböző jelentéssel („könyv", „mű" és „könyv + mű"), nem véve észre, hogy ez a terminológiai lazaság nem egy szabályának a tartalmát bizonytalanná, kétértelművé teszi. A „szerző" fogalmára olyan definíciót ad, amely elmossa a választóvonalat a szerzői és a szerkesztői tevékenység között s mindkét fogalom határait illetőleg teljes bizonytalanságot teremt. A címfej (heading) fogalmát két különböző értelemben használja, hol úgy, hogy az az anonim címleírások élén álló címet is magában foglalja, hol úgy, hogy ezt kizárja; stb., stb. Ennél még jóval gyakrabban fordul elő az AACR-ben a második hiba: a szabályalkalmazás kritériuma és ezzel együtt határai pontos meghatározásának az elmulasztása. Hosszú felsorolás helyett elegendő itt egyetlen momentumot kiemelni: a főlap-fej megválasztására vonatkozó központi alapelv kardinális fogalma, az ún. elsődleges felelősség (primary responsibility), a főlap fejéről rendelkező szabályok egy egész sorának a tartalmát teszi bizonytalanná, kétségessé, mert hiszen azoknak a különböző jellegű felelősségeknek, amelyek egy könyv létrehozásában közreműködnek, a rangsorolására az AACR explicit utasítást nem ad, a példáiban implikált utasítások pedig azt sejtetik, hogy megalkotóinak az elképzelései erről a rangsorról vagy zavarosak, vagy nagyon önkényesek. Erről alább, a szerkesztői főlap-fejre vonatkozó szabályának elemzése során még részletesebben is lesz szó. Egyébként az elsődleges felelősség kritériuma által elrontott szabályok egy része a szabály egyértelműsége elleni harmadik vétségnek is jó példája. A szabályzat-szerkesztés itt felsorolt öt irányelvének a tiszteletben tartására különös szigorral kell ügyelni a főlap fejének megválasztásáról rendelkező szabályok megszerkesztésénél — a világosság, a következetesség, minden fölösleges rendelkezés mellőzése itt fokozottan fontosak. A melléklapokra és 18