AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár a Horthy-korszakban

IV. A LEÍRÓ ALAPKATALÓGUS A könyvtár teljes állományáról a Horthy-korszakban is csak az 1876-ban felállított két katalógus tájékoztatta az olvasókat, a 18X22 cm-es lapokra írt leíró — gyakrabban használt nevén betűrendes vagy nagy- — katalógus és a 13X20 cm méretű „szakcímtár".

5

'

2 A címleírási szabályok mindkettőnél azonosak voltak. Ezek a szabályok az évek folyamán egyre részletesebb és pontosabb felvételeket követeltek a könyvtárosoktól. A nyomtatványokról hiányzó adatokat (szerző keresztneve, a megjelenés helye és éve, a kiadó, több részből álló munkáknál az egyes kötetek lapszáma stb.) a XX. század elején már gondos utánjárással kiegészítették, és a cédulákon mind feltüntették. A sorozatos, gyűjteménybe tartozó műveknél az egyes köteteket részletesen leíró sorozatfelvételek is készültek. A pontos katalogizálás érdekében különösen Ferenczi Zoltán tett sokat. Halála alkalmából méltán mondhatta róla Pataky Arnold professzor, a könyvtárbizottság akkori elnöke, hogy „munkásságát legfőképp a könyvtár felvétetlen anyagának katalogizálására, valamint a könyvtári címjegyzék hiányainak pótlására és hibáinak kiigazítására fordította."

53 A munkában személyesen is részt vett, a nehezebb, bonyolultabb címleírásokat maga készítette el. A magyar könyvtárak címfelvételi gyakorlata egymástól sokban különbözött. Az egységes, azonos szabályok szerinti katalogizálás csak az első világháború után vált parancsoló szükségességgé. 1923-ban ugyanis Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ névvel egy központi szervet alapítottak, s ennek az Országos Magyar Gyűjteményegyetem 1923 júliusában hozott határozatával egyik kötelességévé tette, hogy a húsz legnagyobb magyar könyvtár 1920 óta beszerzett anyagáról közös központi címjegyzéket állítson fel. Nyilvánvaló, hogy központi katalógust csak úgy lehet szerkeszteni, ha az egyes intézmények azonos szabály szerint jelentik be anyagukat. Ezért a Bibliográfiai Központ 1924 végén kidolgozott egy magyar címfelvételi szabálytervet. Az Egyetemi Könyvtár katalogizálási gyakorlata erős német hatás alatt alakult ki. A központot igazgató Pasteiner Iván, aki korábban az Egyetemi Könyvtár őre volt, a magyar szabályzat elkészítésénél is ezt vétette mintának. Az egyes könyvtárak hozzászólásai után elfogadott végleges szöveg Prohászka Lajos filozófusnak, a központ egyik munkatársának, a pedagógia későbbi egyetemi tanárának a műve.

54 1928-ban A központi címjegyzék katalogizálási szabályai címmel könyvalakban is megjelent. Ámbár nagyjából a porosz instruk52 Mindkettőről bővebben 1. Vértesy: Az EK. a kapitalizmus korában. = Az EK. Évkönyvei. IV. 1968. 143—146. 1. 53 KB. 1927. XI. 21-én. 54 Domanovszky Ákos szóbeli közlése. 150