AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

e kiadványt a leíró katalógusban. Ezt az elvi síkon levont konzekvenciát a példánkban említett megoldás gyakorlati csődje - az „U. S. Laws, statutes'"'-féle címfejek alatt felhalmozódó irdatlan cédulatömegek használhatatlansága — teljes mértékben alátámasztja. Példánk rávilágít nemcsak arra, hogy egy ma világszerte alkalmazott címleírási megoldás nem egyéb szimpla baklövésnél, hanem arra is, hogy ennek a ténynek a felderítéséhez egyáltalában nincs szükség egzakt mérőmódszerekre, csak egészen kevés logikára. Ebből levonhatjuk azt az általános következtetést, hogy a leíró katalogizálás elmélete még egyáltalában nem nőtte ki a gyerekcipőit, s még bőséges alkalmat nyújt az egyszerű logikai vizsgálat gyümölcsöző alkalmazására. I. Említettük, hogy a szabályzat-szerkesztésnek is vannak szabályai. Lássuk hát ezeket a szabályokat — de bocsássuk előre, hogy felsorolásuk csalódást fog kelteni: nem fog rejtett bölcsességeket napvilágra hozni, csupán közhelynek ható, közvetlenül evidens tételeket felsorakoztatni, amelyeknek az emlegetése egyenesen fölöslegesnek látszik. Annak látszik — de távolról sem az. Ha az újkeletű szabályzatokat szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a szabályalkotás felsorolandó irányelvei között egy sincsen, amelyik ellen e szabályzatok ne vétenének inkább többször, mint kevésszer. Hogy ezzel nem túlzunk, azt — tételről tételre — példákkal fogjuk bizonyítani. Abban az egészen kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy olyan bizonyító anyag áll a rendelkezésünkre, amelynél prímábbat álmunkban sem kívánhatnánk — ezt az anyagot a világ egyik legtekintélyesebb címleírási szabályzatának teljesen modern, vadonatúj átdolgozása, az AACR, szolgáltatja. Tehát: a címleírási szabályzat szerkesztésének elemi szabályai, irányelvei: Első irányelv. A szabályzat legyen teljes, vagyis az ismert címleírási konstellációk elemei között ne legyen olyan, amelynek a kezelésére a szabályzat nem tartalmaz utasítást, amelyre egyetlen szabály sem vonatkozik. — Egy meghökkentő példa arra, hogy az AACR mennyire nem tesz eleget még ennek a követelménynek sem: egyáltalában nem intézkedik a testületek által közreadott olyan egyes könyvek (tehát nem sorozatok és nem időszaki kiadványok) leírásának címfejéről, amelyek egyéni szerző alatt nem katalogizálhatok és szerkesztőt sem neveznek meg. Második irányelv. A szabályzatban ne legyen semmi fölösleges, legyen az annyira egyszerű, rövid és könnyen áttekinthető, amennyire ezt a teljesség megengedi. Minél inkább megfelel egy szabályzat ennek a követelménynek, annál kevésbé valószínű, hogy hibák, hiányosságok, vagy ellentmondások csúszszanak bele; annál világosabbá válik rendszere, gondolatmenete a címleíró számára, tehát annál könnyebbé és egyúttal megfelelőbbé válik az alkalmazása, a végrehajtása; és végül, annál könnyebben fog eligazodni a szabályzat alapján készült katalógusokban az olvasó, tehát annál magasabb lesz e katalógusok hatásfoka. 12