AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

Mielőtt azonban ehhez hozzáfognánk, előkészítőben fixálnunk kell néhány alapfogalmat és a továbbiakban alkalmazandó terminológiát; s emellett néhány,, feladatunk igazolását, természetét és határait illető kérdést is tisztáznunk kell. A leíró (betűrendes) katalógus — szerszám, amelynek az a rendeltetése, hogy információkat közvetítsen a könyvtár állományáról, még pedig az állomány egyes darabjainak formális ismertető-jeleire, formai jegyeire támaszkodva, e jegyek alapján rendezve, téve fellelhetove a nyújtott információkat, és ezekkel együtt magukat az Ínformációk tárgyait is: a könyveket és az egyéb könyvtári anyagot. A leíró katalógust ez a módszeri sajátosság formális jellegűvé teszi,, s így szembeállítja a tárgyi katalógusokkal, amelyek a könyvek stb. tartalmára való közvetlen utalások alapján rendezik információs anyagukat, és juttatják célhoz a katalógus-használót. A formai jegyek fajtáit, amelyekre a leíró katalógus támaszkodik, az évszázados gyakorlat spontán módon alakította, ill. választotta ki. Miután a következőkben csak a könyvek és az ezekkel rokon könyvtári anyag katalogizálásával foglalkozunk, csak ezeknek a formai jegyfajtái érdekelnek bennünket. E jegyfajták: azoknak a személyeknek és testületeknek a neve, akik, ill. amelyek a könyvek és a könyvek tartalmát képező művek létrehozásában szerepet játszottak; valamint e könyvek és művek címei. A leíró katalogizálás ma is ezeknek az ősi, tradicionális fogódzóknak a használatára, reformtörekvései pedig használatuk eredményesebbé és racionálisabbá tátelére szorítkoznak. Azoknak a tárgyaknak a köre, amelyekről a könyvek leíró katalógusa információkat szolgáltat, ugyancsak spontán alakult ki, a tradícióban gyökerezik. E tárgyak — nyersen megfogalmazva — a következő három kategóriába sorolhatók: az állományt alkotó egyedi könyvek, és ezek bizonyos részei (elemi tárgyak); az előbbiek tartalmát alkotó egyedi művek, szövegek, egyéb dokumentumok és ilyenek gyűjteményei; végül pedig az e könyvek és művek létrehozásában bizonyos meghatározott szerepeket játszó személyek és testületek egyedi összprodukciói (összetett tárgyak). Hogy a tárgyak e három fő osztályáról információkat nyújtson - ezt tekintjük ma a leíró katalógus három alapfeladatának, három funkciójának. Az első funkció ellátásához fogódzóként a könyveken feltüntetett személyes testületnevekre, valamint címekre van szükségünk, a könyveken tényleg szereplő formájukban; e funkció teljesítésének ezek — a továbbiakban „a könyvek fizikai jegyei" megjelölés alatt fogjuk összefoglalni őket — a legfőbb és nélkülözhetetlen, bár nem egyedüli, eszközei. A második funkció ellátásának az eszközei ezzel szemben elsősorban az egyes művekhez kapcsolódó nevek és címek közül az erre a célra kiválasztott és következetesen egységesen ugyanabban a. formában használt nevek ill. címek; a harmadik funkcióéi az egységesen ugyanabban a formában használt személy- ill. testület-nevek. Az utóbbi két feladat ellátásánál fogódzóként alkalmazott e jegyeket az egységes jegyek generikus fogalmában fogjuk össze.

3 3 A leíró katalógus funkcióiról, a leíró katalogizálás tárgyairól, ezek formai jegyeáről és e jegyek fajtáiról részletesebben Id.: A leíró katalógus alapfeladatai — és — A leíró* katalogizálás tárgyai c. tanulmányaimat (= Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei. II. Budapest.. 1964. — és — III. Budapest, 1966.)