AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtári gyakorlat - Déri Miklósné: Katalógushasználat az Egyetemi Könyvtárban

VIZSGALATI MÓDSZER Módszerünk a megfigyeléssel egybekötött interjú volt. Az olvasót megfigyeltük katalógushasználat közben, majd, amikor láttuk, hogy megtalálta a keresett munkát, illetőleg irodalmat, vagy elmenne anélkül, hogy talált volna valamit, felkértük, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. Természetesen minden esetben közöltük vizsgálatunk célját is. Az interjút formanyomtatványok alapján folytattuk le, hogy a válaszok számszerűen is kimutathatók legyenek. A beszélgetést igyekeztünk rövidre fogni, nehogy az olvasónak terhére legyünk. Egy vizsgálat általában 5 percnél többet nem vett igénybe. A formanyomtatvány (1. melléklet) 2 nagy részre oszlott aszerint, hogy az olvasó meghatározott tételt (egy bizonyos munkát) keresett-e, vagy valamilyen témára vonatkozó irodalomra volt szüksége. A tétel-kereséseknél az alábbiakra vártunk feleletet: milyen katalóguslapok segítségével találták meg a könyvet, ha pedig eredménytelenül keresett, mi volt ennek az oka; honnan szerzett tudomást a könyv létezéséről; mi volt az információ forrása; milyen célból használta a leíró katalógust: egy munkát keresett, egy szerző összes művét, vagy egy mű összes kiadását? A téma-keresésnél a következőket igyekeztünk tisztázni: hogyan, milyen tárgyszavak segítségével találta meg a szükséges irodalmat az olvasó; ha semmit sem talált, mi volt ennek az oka; igényelte-e a témájára vonatkozó összes könyvet, és ha nem, milyen szempont szerint válogatott az anyagban? Mindkét típusnál megállapítottuk az olvasó foglalkozását, a keresés célját, azt hogy rendszeres látogatója-e a könyvtárnak és kért-e segítséget a könyvtárostól? Ez utóbbi kérdésekre kapott feleletek mintegy alapot adtak a vizsgálatnak, és lehetővé tették az összehasonlítást egyéb — külföldi — katalógushasználati tanulmányokkal.* Természetesen minden esetben tisztázni kellett, hogy a keresett munka, illetve a kért irodalom megtalálható-e a könyvtárban. Az eredmények értékelésénél figyelembe vettük mindkét módszer segítségével nyert adatainkat, bár a megfigyelés kisebb értékű, nemcsak szubjektív jellege következtében, hanem azért is, mert számszerű értékek hiányában nem mérhető; mégis a végső következtetések levonásához igen nagy segítséget nyújtott. Az interjú adatait az esetek többségében táblázatokban dolgoztuk fel, néhol azonban csupán százalékos számításokat végeztünk. A vizsgálatok egyöntetűségét biztosította, hogy mind a 254 esettel ugyanaz az interjúvoló foglalkozott. A kísérleti személyek kiválogatását a véletlenre bíztuk. Azokon a napokon, amikor adatokat gyűjtöttünk, mindenkit bevontunk a vizsgálatba, aki a katalógusban keresett. Bár a megkérdezettek száma igen alacsony (a könyvtár látogatóinak mintegy 4 százaléka), foglalkozás szerinti megoszlásuk — mint ez a végső összesítésnél megmutatkozott — nagyjából megegyezik a beiratkozott olvasók foglalkozásának megoszlásával. Látjuk tehát, hogy az egyes kategóriák 3—4 százalékban vannak képviselve. Nagyobb eltérés csak a mérnököknél, a középiskolásoknál és a nyugdíjasoknál * Déri Miklósné: Katalógushasználati tanulmányok. = Könyvtári Figyelő. 1968. 1. sz. 16— 29. 1. 8