AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

tartótanácsi leirat, hogy a hibák kijavítása érdekében ,,kölcsönös tanácskozásokon megfelelő katalógusrendezési szisztémát kell kidolgozni, és lemásolás előtt a katalógus hibáit ennek megfelelően ki kell javítani." 1780 március 28-án az Egyetemi Szenátus a Bécsből visszaérkezett katalógust azzal a meghagyással továbbította az EK-hoz, hogy hibáit javítsák ki,

21 majd június 29-én felszólította a könyvtár három prefektusát, Lakitsot, Prayt és Bretschneidert, számoljanak be arról, mit tettek a katalógussal szemben támasztott igények kielégítése érdekében?

22 Minthogy az eltelt idő alatt semmi sem történt az ügyben, a kérdésre azt válaszolták, hogy nem értik, mit kifogásol a Helytartótanács, és kérik, sorolja fel a katalógus hibáit. A Helytartótanács ezt nem tette meg, csupán azt felelte, csodálkozik, hogy a hibák megjelölését tőle várják, holott ezek felkutatása a könyvtárosokra tartozik. Végül felszólította a Szenátust, utasítsa a könyvtár vezetőit, engedelmeskedjenek az 1779. évi szabályzat előírásainak.

23 Mint láttuk, a Helytartótanács kétízben is számon kérte, hogy az 1779 októberében kiadott szabályzatot a katalógus készítésekor nem vették figyelembe, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a katalógus már augusztusban készen volt. Lényeges átalakításra a könyvtárosok nem vállalkoztak, de Bretschneider ígéreteit tett arra, hogy a hibákat kijavítja. Bruckner szerint

24 nincs nyoma annak, hogy erre valóban kísérletet tettek volna, ebben azonban téved. Bretschneider 1781 január 29-i jelentésében azt írta, hogy a javítási munkák már folynak,

25 a könyvtári munkanaplóban pedig azt olvassuk, hogy 1781 februárjában a könyvtár fognak oda beszállítani, megfelelő rendben csoportosítva szekrényekbe helyezzék, és megőrizzék, hogy a keresett könyveket könnyen és gyorsan oda lehessen adni annak, aki kéri. A második paragrafus előírta, hogy mind a könyvekről, mind az egyéb tudományos anyagról megfelelő jegyzékeket kell készíteni. Háromféle katalógus készítését rendelte el a szabályzat: 1. betűrendes nyilvántartást, [nyomatékosan felhívta a figyelmet a raktári jelzetnek a könyveken való feltűntetésére], 2. szakkatalógust, amelynek feladata, hogy az egyes karok professzorai „minden nehézség nélkül megállapíthassák, hogy a számukra szükséges könyvek közül melyik van meg az EK-ban, vagy hogy milyen könyvek szólnak arról a tárgyról, amelyet tanítanak." Ez utóbbi előírás egyben a katalógus szakrendszerét is meghatározta, legalábbis fő vonásaiban, mivel szükségszerűen következett belőle, hogy a könyvanyagot az egyetemi karok, ezen belül pedig az egyes tantárgyak szerint kell csoportosítani. 3. A harmadik előírt katalógus az ún. „catalogus reális" volt (részletes ismertetését ld. Pálvölgyi Endre: Tárgyszókatalógus terve az EK-ban (1779-1845). Bp., 1959. 4. p. ]Klny: MKSz. 1958. | | A budapesti EK kiadványai. 5. | ). Ez a címből vett tárgyszavak betűrendjében készült volna, de hozzá sem kezdtek. Előírta végül a szabályzat azt is, hogy a katalóguskészítési munkáról a prefektusok negyedévenként tartoznak beszámolni az Egyetemi Tanácsnak, hogy az tájékozva legyen az esetleg felmerülő nehézségekről, és ezek elhárításához a szükséges támogatást megadhassa. A szabályzat a korszerű követelményeknek megfelelő katalógusokkal kívánta ellátni az EK-at, és abból indult ki, hogy a felmerülő követelményeknek lehetetlen egyetlen lajstrommal eleget tenni. 21 Extractus. 22 Brucknernél (i.m. 116. p.) hibásan július 29., v.o. Extractus, Kov.: Protocollum 1. vol. 49., 52-54. lev., Tóth: Szerzetesrendek. 111—112. p. A kért jelentés az Egyetemi Tanács 1780. nyarán lefolytatott könyvtárvizsgálatával állott kapcsolatban, és eszerint a könyvtár állománya ekkor kb. 12 000 kötet volt (Id. Kov: Adversaria. 1. vol. 61-62. p.). 23 1780. dec. 4. EK It. 24 Bruckner: i.m. 116. p. 25 Bruckner: i.m. 120. p. 42