AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

A szakokon belül szoros betűrendben sorakoznak a művek. A kézzel vonalazott lapok rovatai a következők: 1. üres rovat a szerző neve és a cím számára. 2. „Locus et Annus typi", 3. „Volumen", 4. Quantitas Folii", 5. „Compactura", 6. „Exemplaria". A vezetéknevek állanak elől, a keresztnevek hátravetve kerek zárójelben, tehát elsőízben a nevek eredeti sorrendjének felcserélését is jelölték! A nevekkel kapcsolatos prefixumokat a betűrendbe sorolásnál nem vették figyelembe, de meghagyták a név elején, sőt a névrendszóval együtt alá is húzták: „van Axel (Joan. Hörnern)" az A betű alatt; „de Bertis (Joannis)", „van Bossuyt" a B-nél; „de Cardenas (Joannis)", „a Castro Palao (Ferdinand!)", „la Croix (Claudii)" és „de la Cruz (Joannis)" valamennyi C-nél; „du Hamel" a H alatt szerepel. Tacitust ebben a katalógusban is а С betű alatt találjuk. A címrendszó alá sorolt művek nincsenek a szerzős művek között a megfelelő betűnél, hanem az illető kezdőbetű végén, a névrendszós művek után következnek, ugyancsak betűrendben, A következetesség ennek a jegyzéknek sem volt erős oldala. Az anonimák címében a prepozíciót egyszer figyelembe vették a besorolásnál (a De potestate Ecclesiae például a D betű alá került), máskor viszont nem (a De Fidei Commissio dissertatio juridico már az F betű alatt nyert beosztást). Az anonimák címrendszavánál határozott előrelépést figyelhetünk meg: a felvételek igen gyakran a tényleges cím első szava alatt készültek, és nem önkényes cím alatt. Pl.: Gründliche Ausführung, und Rechts-Ansprüchen unter dem I. Ferdin. (a Civilistae szakban a G alatt), vagy Praevia responsio ad praetensionem successions Regnorum a Ferdinande primo... (ugyanott a P alatt). A cím mindkét esetben rövidített, sőt önkényes változtatások is történtek, de az első két-három szót változtatás nélkül, és eredeti sorrendjükben írták le! Előfordul azonban, hogy az első két katalógusból már ismert módszerrel dolgoztak, pl. a Praxis criminalis Austriaca sub III. Ferd. Germ, cím alatt bújtatták el a katalógusban az alábbi kiadványt: Newe peinliche Landtgerichts-Ordnung in Österreich. A nemzeti nyelvű kiadványok címét hol latinul, hol az eredeti nyelven írták le: „Keresztúri Pali ellen ki tett Czégér", de van ilyen is: „Cupido et Mars ruina orbis Germ." Ujabb bejegyzéseknek nem hagytak helyet sem az egyes címleírások, sem a szakcsoportok között, és a művek raktári jelzeteit sem tüntették fel. Ez arra mutat, hogy nem katalógusnak, hanem a pillanatnyi állomány rögzítését szolgáló leltárnak szánták. Pedig sokkal több volt egyszerű leltárnál, minden kellékkel rendelkezett, amit egy jó katalógustól akkoriban meg lehetett követelni. Az EK minden korábbi és - a tárgyalt időszakban - későbbi katalógusánál részletesebb szakrendszere, címlerírási módszereinek előnyei mégsem hatottak ösztönzően a könyvtár katalogizálási gyakorlatára, hiszen könyvtári célokra sosem használták, sőt nem is_ ismerték, az EK-ban a jelek szerint nem volt róla másolat. 37