AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

tani.

32 Jellemző a kor állapotaira, hogy Zalavár egyházi javadalom volt, Somlyó pedig a Garaiak régi adományos birtoka.

33 Uralmuk persze épp olyan gyorsan enyészett el, mint ahogyan keletkezett. 1444 után sorra vonulnak ki hódításaikból, utoljára Kapuvárat is kénytelenek visszabocsátani jogos urai, a Kanizsaiak kezébe.

34 Hintapolitikájukat később is folytatták. Lelkes hívei voltak V. Lászlónak, akitől Vitányt és Csókakőt kapták adományul,

35 és úgy látszik Ciliéinek is, mert 1456-ban ennek meggyilkolásakor az egyik testvér, Rozgonyi Rajnáid csak a király kamrájában rejtőzve tudta kikerülni a Hunyadi-párt haragját.

36 Ettől kezdve óvatosabban politizáltak, idejében átnyergeltek másik lóra, és Mátyást uralma első percétől fogva készségesen támogatták. Nem is panaszkodhattak mellőzésre; mindhárman a legmagasabb méltóságokat töltötték be, 1470-ben pedig Mátyás nekik adományozta a közel 100 falura rugó egész Czudar-örökséget. A harmadik ágnak 1430 óta Pozsony és Nyitra megyékben voltak terjedelmes birtokai (Sempte és Cseklész váraival), ennek megfelelően hosszú időn át viselték tagjai a pozsonyi főispáni méltóságot is. 1439-ben Szepesvárát kapták Alberttől

37

, nem sokkal előbb pedig a Dunántúlon szereztek nagyobb zálogos javakat: Hegyesd és Szigliget várát.

38 Többi rokonukkal ellentétben kezdettől fogva Ulászló királyt és a Hunyadiakat támogatták, s tevékenyen kapcsolódtak bele a török elleni harcokba is. Simon, a harcias egri püspök, Ulászló uralmának egyik megalapozója, 1444-ben Várnánál esett el. Négy évvel később unokaöccse Sebestyén Rigómezőn török fogságba is került, és csak évek múlva szabadult. Váltságdíjának előteremtése felemésztette a családi vagyon nagyrészét, úgyhogy hazatérte után alig maradt valamije.

39 Későbbi uradalmait (Debrőt, Cserépvárat, Balogvárat) Mátyás kegyéből szerezte, katonai szolgálatainak jutalmául. A Rozgonyiak három ága tehát mind politikája, mind birtokszerzései tekintetében elválik egymástól. Nincs ebben semmi meglepő, és semmi kivételes. Ugyanezt a fejleményt észleljük a kor más nagy családainál: a Bánfiaknál, Losonciaknál, Szentgyörgyi grófoknál, Perényieknél stb. Ez azonban csak az egyik tanulság, amit levonhatunk a mondottakból. A másik az, hogy a Rozgonyiak csak Zsigmond uralkodásának legvégére jutnak fel a főnemesség vezető rétegébe, de vagyonuk még ekkor sem olyan méretű, mint Hóman állítja. Ha összegezzük a három ág birtokait, azt találjuk, hogy ezek még 1440 táján sem haladták meg lényegesen a 150 falut, beleszámítva ebbe a család ősi birtokait is. Bármilyen tekintélyes szám is ez, pontosan a fele Hóman adatának. Nem is tudunk róla, hogy a valóságban bármelyik Rozgonyi-ág körül főúri liga képződött volna. Ehhez ez a vagyon kevés volt. Hóman számításainak a mondottak ellenére is van bizonyos tájékoztató jel38 Füssy Tamás: A zalavári apátság története. Bp., 1902. [A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. 7. köt.] 546. 1. (Tévesen az 1463. évnél közölve.) 33 Csánki III. 18. és 211. 1. 34 Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár. 2. köt. Sopron, 1891. 321. 1. 35 Dl. 14600 és 14601. (1453) 36 Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. 2. köt. Pest, 1852. 477. 1. 3. jegyz. 37 Dl. 13420. (Ezt Giskra 1443. után nem sokkal elfoglalta tőlük: Wagner K.: Analecta Scepusii ... I. 35.) 38 Csánki III. 11. és 15.1.; Zala vármegye története. Oklevéltár. 2. köt. Bp., 1890. 546. 1. 39 Ez derül ki többek között Mátyás 1459. évi okleveléből: Dl. 15356. 346