AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

kaproncai és szentgyörgyvári uradalmakat. Minthogy tudtunkkal az Ernuszt-testvéreknek az ország más részében nem volt földjük, a pécsi püspök felsorolt többi portája pedig inkább egyházi tulajdonnak tekinthető, a család összvagyonát Acsádyt kiigazítva 3523 portában állapíthatjuk meg, s ez a táblázatban az ötödik helynek felel meg. Egyetlen főúr szerepel még kimutatásunkban ezernél több portával, és ez Drágfi Bertalan erdélyi vajda, Mátyás egyik kedvelt híve. Szatmárban 908, Szlavóniában 536 portáját találjuk 1494-ben, ami megfelelni látszik az erdőd-kővári birtoktestnek és Vasmegyericse (Körös m.) tartozékainak. A kővári uradalom azonban jobbára Közép-Szolnok megyei falvakból állott, ennél a megyénél pedig Drágfi neve nem fordul elő. Eszerint vagy azt kell gondolnunk, hogy a vajda birtokai nem teljes összegükkel szerepelnek forrásunkban, vagy esetleg azt, hogy az egész Szamos menti uradalom adóját Szatmár megyénél foglalták össze. Az eddig tárgyalt tizenegy nagybirtokosról azt mondhatjuk, hogy a számadásban - legalább is elvben - valamennyi portájuk fel van tüntetve, s csak annyiban nem kapunk teljes képet összvagyonukról, amennyiben (mint Korvin, Újlaki és mások esetében) a hiányzó tizennégy megyében is voltak portáik. Ily módon az eddig előszámlált összértékeknek van bizonyos - bár erősen korlátozott - tájékoztató jellegük. Távolról sem mondható el ez az adatok többi részéről. Bátori András nevén 1494-ben 682 portát találunk Somogyban (364), Szlavóniában (220) és Szatmárban (98). Ehhez számítható 132 Zala megyében, amely fiáé Györgyé. 1495-ben kettőjük összvagyona mindössze 206 porta, ebből 68 Pest megyében. Acsády ezekből az adatokból a lehetséges maximumot, 882 portát számított össze, nem is kevesellte. Pedig ebben az esetben már biztosan tudhatjuk, hogy a családnak még az összeírt területeken is lényegesen nagyobb vagyona volt. Ecsedi uradalmuk és Szinyér vára tartozékainak fele (Szatmár m.) bizonyára jóval többet tett ki 98 portánál: ősi szabolcsi birtokaikról (Nyírbátor) nem esik szó a jegyzékben; birtokosok voltak Nógrádban is (Buják vára); Zalában és Somogyban övék volt 1488 óta az egész Marczali-örökség: 3 vár, 11 mezőváros és vagy 50 falu, ami együtt valószínűleg erősen meghaladta az itt összeszámolható 496 portájukat. (A szlavóniai porták viszont a zdenci uradalomnak nagyjából megfelelhetnek.) Megjegyzendő emellett, hogy közel ugyanennyi birtokuk volt a déli megyékben is, amelyek nem szerepelnek forrásunkban (Világosvár dominiuma, továbbá a Marótiak hagyatékából három birtoktest Szerem, Bács és Valkó megyékben). Mindent összevéve a Bátoriak Mátyás uralkodása óta a főnemesség legelső vonalában foglaltak helyet. Az Ernuszt-féle számadásban - Acsády táblázatát helyesbítve és kiegészítve - még a további jelentősebbnek látszó tételeket találjuk egy birtokos kezén: a bazini grófok 848, Szécsi Miklós 801, Székely Jakab 627, Battyáni Boldizsár 588, Beriszló János és Ferenc 488, Bornemissza János 462, Ellerbach János 431, Schellenberg János 368, Somi Józsa 344, Losonczi László 333 portával. Közülük csupán Székely, Bornemissza, Schellenberg és Somi Józsa számai tűnnek teljeseknek. Szécsi Miklósnak csupán dunántúli birtokai vannak feltüntetve, gradistyei jószága (Pozsega m.) nem; Ellerbach vagyona szintén nagyobb lehetett, mert zalamegyei falvait nem találjuk az összeírásban. A többi tétel a valóságos helyzethez képest annyira alacsony, h°gy gyakorlatilag semmit sem tudunk meg belőlük. 341