AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

A „Medici" szakban az orvostudományi műveken kívül kémiai könyvek is voltak, a „Mathematici"'-ben csillagászat és földrajz is helyet kapott, a „Historici"ben szintén akadtak földrajzi tárgyú kiadványok. A „Humanistáé" szakban nyertek elhelyezést az ókori auktorok, a modern szépirodalmi művek és a nyelvtudomány, a „Grammatici" szak tehát megszűnt. A „Philosophi" között szerepelnek fizikai és természetrajzi tárgyú munkák is. Nem ritkák a szakozási hibák. Ulisse Aldrovandi orvostudományi és zoológiai munkái például a „Historici" szakcsoportba kerültek. A tévedést az „első kéz" követte el, a „második kéz" azonban észrevette, és a „Philosophi" szakban elhelyezett utalóval igyekezett a hibát helyrehozni: „Aldrouandi Ulissis opera vide inter historicos". Az első tizennyolc szakba elvileg csak latinnyelvű munkáknak lett volna helyük, a görög, héber, magyar, cseh, szlovák, lengyel, német, olasz, francia, spanyol nyelvű könyveket az utolsó öt, nyelvek szerint tagolt szakcsoportba szánták, tárgyukra való tekintet nélkül. Ez a katalógus már két kötetes, nyomtatott rovatos űrlapokon készült. Rovatai: 1. „Cognomen et Nomen Auth[oris]", a folytatást kifelejtették, ezért utólag kézzel írták be a fejlécbe: „Materia lib[ri]". 2. „Quantitas folii". 3. „Locus et annus typi". 4. „Qualitas compacturae". 5. „Annus inscriptionis". A címleírási adatok sorrendjének ingadozása a rovatokra osztott űrlapok bevezetésével természetesen egycsapásra megszűnt. A katalógus bejegyzéseit kezdő kéz igen szép, kalligrafikus írással dolgozott, munkája azonban tartalmilag nem volt túl magas színvonalú. A szerzők nevét genitivusban írta le, újkori szerzők esetében a családnév lett a rendszó. A fenti szabály gyakorlati alkalmazása a címleíró személyétol is függött. Az „első kéz" például Thomas a Kempist а К betűhöz sorolta, Tacitust a T-hez. Egy későbbi „kéz" az előbbit К alatt írta be („Kempensis Thomae"), az utóbbit С alá tette („Cornelii Taciti"). A kereszt- és vezetéknév eredeti sorrendjének megváltozását eleinte nem jelezték a katalógusban: „Copernici Nicolai", „Cobenzl loannis", stb. Ebben a katalógusban találkozunk először a jezsuita szerzők rendi hovatartozásának feltüntetésével: „Soc. Je." írták a szerzők neve mellé, és ezt a gyakorlatot az EK máig folytatja. A nevekkel kapcsolatos prefixumokat leírták a név előtt, de a besorolásnál nem vették figyelembe. Az „első kéz" például „De Angelis Alexandri"-t az A kezdőbetűs szerzők közé sorolta, „De Ponte Ludivici"-t a P alá. A későbbi kezek is ezt a módszert követték, csupán a „második kéz" kivétel, nála „Le Blanc", „La Croix", stb. az L betű alá került. Az anonim műveket az előző katalógusnál ismertetett módszer szerint, önkényes cím alatt írták le, a prepozíciót a besorolásnál a cím elején nem vették figyelembe. PL: „De anima commercio cum corpore" az A betű alá került, sőt kivételképpen a „De motu Aquarum tractatus" с művet szintén az A betűhöz tették (a cím ún. „lényeges szava" ez esetben nem az első, hanem a második szó volt). Az előző katalógushoz hasonlóan ebben is gyakran címrendszó alatt készült a felvétel olyankor is, amikor a mű szerzőjét a könyv címlapja, és a címleírás egyaránt feltünteti. íme, néhány példa: „Arithmetica Iacobi Köbl. Germanice" [Jacob Köbei: 3 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV. 33