AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

Acsády számításainak alapjául azok a számadások szolgáltak, amelyeket Ernuszt Zsigmond kincstartó, pécsi püspök készített a királyi kincstár 1494. és 1495. évi bevételeiről és kiadásairól.

3 E számadások egyebek között tartalmazzák a jobbágyporták után megyénként kivetett és ténylegesen behajtott adó összegét. (Mivel minden porta adója 1 forint volt, az egyes megyék adóját jelző forintösszegek azonosak a megyékben összeírt porták számával.) Az adó egy része azonban behajtatlan maradt, és a számadás minden megyénél feltünteti többek között azokat a birtokosokat is, akiknek birtokáról valamilyen okból nem szedték be az adót, s feltünteti az elmaradt rész-összegeket. Ezekből a bejegyzésekből próbál Acsády következtetéseket tenni. „Találtatott a felsorolt vármegyékben 1494-ben összesen 15713T-\^, a következő évben ugyanannyi porta, melyből 49045, illetve 39394

1

j

2 porta birtokosát név szerint ismerjük. Ekképpen 1494-ből a jobbágyilag művelt terület nem is egész harmadrészének, valami 31

1

/

2

%-nak, 1495-ből még kevesebbnek, valami 24%-nak tulajdonosát ismerjük. Töredékről van tehát szó, s ez magyarázza meg, hogy ama kor nagy vagyonú családai közül több egyáltalán elo sem fordul fejtegetéseimben" - írja.

4 Tegyük hozzá, nem csak ezért. A számadásban ugyanis nem szerepel 12 délvidéki megye, amelyeknek adóját a temesi főispán szedette be, és egy összegben küldte el a kincstárnak, valamint hiányzik két drávántúli megye is, amelyek adója talán Nándorfehérvár és a macsói bánság védelmére volt rendelve.

5 Végeredményben Erdély és Szlavónia beszámításával az 1494. évből közel 80 000 porta, 1495-ből 57 000 porta birtokosa ismert, ami azonban az egész ország jobbágy telkeinek csupán 28 ill. 20%-a.

6 Elég sovány következtetési alap ez, Acsády mégis megpróbált építeni rá. Összegezve a megyénként szétszórt adatokat, táblázatba foglalta a kimutatásban szereplő huszonöt legnagyobb világi birtokost portáik száma szerinti nagyságrendben. Eredményei, mint vélte, töredékes voltuk ellenére is „nagyban gyarapítják ismereteinket ama korszak eddig elég sűrű homály lepte belső viszonyairól, agrár-szocziális szervezetéről ...". Valójában a kérdést másképpen kell feltennünk. Megismerjük-e az összeírásból az ország számbavett részének legnagyobb birtokosait? Ha igen, mennyiben tudunk ebből az egész ország területére általánosítható következtetéseket levonni? A táblázat élén Zápolyai István nádor áll, Acsády számítása szerint 123087г portával. Acsády úgy gondolta, hogy ez a valóban roppant szám sem jelenti a nádor teljes vagyonát, ezért megengedhetőnek látta, hogy - akárcsak az összes többi főúr esetében - az összeírásban szereplő két év adataiból mindig a magasabbat vegye 3 Közzétette J. Chr. Engel: Geschichte des Ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. l.Theil. Halle, 1797. 20-39. (1494) és 130-149.1. (1495). Acsády munkájában számos elírás és sajtóhiba fordul elő, ezeket a szövegkiadás alapján hallgatólagosan helyesbítettem, a részletes hivatkozásokat azonban mellőzhetőnek véltem. 4 Acsády i.m. 28. 1. 5 Vö. Engel i.m. 17. ].:„... Paulus de Kynis ... ex contributione duodecim comitatuum parcium inferiorum misit R[egie] M [ajestati] flór. 5000." (A következő évből azonban nem találunk hasonló rovatot.) 6 Magyarország és Erdély összes portájának számát kb. 250 000-re becsüli Szabó István: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. = Magyarország történeti demográfiája. Szerk. Kovacsics József. Bp. 1963. 69. 1. Ehhez adandó hozzá Szlavónia mintegy 30 000 füstje. Összesen tehát 280 000 portát vettünk 100%-nak. 338