AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

• ••• — és valószínűleg még négy további levél hiányzik, sőt belsejében sincs nyomravezető évszám, nem tünteti fel sem a könyvek bejegyzésének időpontját, sem a katalógus készítőjének nevét, mégis sikerült megállapítani, mikor keletkezett, és ki volt az első bejegyzések írója. A kötetben látható kézírások összehasonlításából megállapítható, hogy az idők folyamán több, legkevesebb öt különböző kéz írt bele, közülük az első, tehát a legrégebbi, 1631-nél újabb megjelenésű könyvet nem jegyzett fel. E könyvek közül jónéhány ma is megtalálható az EK-ban, címlapjukra a katalógust elkezdő „első kéz" rávezette a katalogizálás évét is: „Catalogo Soc[ietá\tis Jesu Tyrnaviae inscríptus 1632". A bejegyzések és a katalógusban levő címleírások ugyanattól a kéztől származnak. Dümmerth az írást Némethi Jakabnak, a kollégium 1632-1633. évi prefektusának írásával azonosította.

4 Sok könyvben már régebben is volt possessor-bejegyzés, részben turóci, részben sellyei eredetű: „Collegii Thurociens[is] Societatis Jesu inscríptus catalogo", illetve „Collegii Turociensfis] Societatis Jesu catalogo inscríptus", és „Collegii Sofciejtfajtis Jesu Selliae inscrfiptus] Catalogo A[nno] 1600." Ezek a bejegyzések arról tanúskodnak, hogy a nagyszombati könyvtár állományát gyarapító turóci és sellyei gyűjteményekről is készült katalógus, de ezek a könyvjegyzékek eddig nem kerültek elő. Az ilyen és ehhez hasonló régebbi bejegyzéseket Némethi a legtöbb esetben áthúzta, és helyükbe 1632-ben, amikor a kollégiumi könyvtár anyagát katalogizálta, a maga bejegyzését írta (ld. még a második katalógus „annus inscriptionum" rovatáról írottakat is). A katalógus betűrendes volt, de csak a rendszó első betűjét vették figyelembe, egy-egy kezdőbetűn belül nem volt semmiféle további rendszer, ha csak az nem, hogy a címleírásokat sorszámmal látták el. Ezt a számozást az egyes betűknél mindig újrakezdték (a kötet elejéről hiányzó lapok miatt az A betűnél a sorszámozás 93-mal kezdődik). A kötet végén elölről kezdődik a betűrend, ebben a részben a többi könyvtől elkülönítve írták le a zeneműveket, motettákat, miséket, zsoltárgyűjteményeket, kórusműveket, és más kottákat. 5}S * * Tekintsük át a címjegyzék címleírási szokásait, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a 17. század átmeneti kor, a könyvtárosok ekkor még nem mindenütt tekintették feladatuknak a katalógus-készítést, akadtak viszont olyanok is, akiknek munkája nyomán már kialakulóban voltak a modern címleírás legfontosabb alapelvei. Mind több helyen szakítottak azzal a középkori szokással, hogy könyvtári katalógus helyett egyszerű vagyonleltárt készítsenek csupán. A katalógus tanúsága szerint az EK-ban még nem alakult ki egységes címleírási gyakorlat, a katalógust vezető „kezek" módszerei eltértek egymástól. Az első kéz, vagyis Némethi Jakab, igyekezett áttekinthetővé, jól tagolttá tenni a katalógust, és bár a lapokat nem osztotta fel rovatokra, de legalább keretlécet húzott szélükre. Rovatok hiányában a címleírás folyamatos, a különböző művek címeit a keretlécen kívülre, a margóra írt sorszámok választják el egymástól, de 4 Dümmerth: Keletkezése. 16-17, p. 27