AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

felét sem vitte magával. Az egykorú feljegyzések száz nagy báláról emlékeznek meg, ami Rómába érkezett, ezek azonban nemcsak könyveit, kéziratait tartalmazták, hanem a sok egyéb műkincset is magukba foglalták.

84 Ennek a gyűjteménynek az elszállítását - mint fentebb utaltunk rá - már lemondása előtt egy évvel megkezdte Krisztina. 1653 nyarán megbízta Raphael Trichet Du Fresne-t azzal a feladattal, hogy az összecsomagolt legértékesebb könyveket, műkincseket juttassa Parisba. Erre a célra rendelkezésére bocsátotta Fortuna nevű nagy hajóját, amelynek parancsnokául is kinevezte. A Fortuna hajót az éj leple alatt rakták meg könyvekkel, festményekkel. Köztük voltak Mazarin saját kéziratai is, amelyeket Krisztina ajándékképpen vissza óhajtott adni a bíborosnak. A szállítmány értékét kb. ötszázezer livres-re becsülték. Úgylátszik azonban Krisztina félve a stockholmiak zúgolódásától, noha több rakományt szánt a hajóra, nem küldte mindet el. Du Fresne is lemondta megbízatását, nem vállalva a hajó parancsnokságát. Arra hivatkozott, hogy egy esetleges hajókár esetén ilyen értékekért nem mer felelősséget vállalni. Ilyen előzmények után futott ki a tengerre titkon 1653 augusztus 23-án a Fortuna Du Fresne nélkül, aki inkább közvetítőként Hágába utazott. Itt fölkereste a svéd udvarból ismerős Pierre Chanut-t a francia nagykövetség vezetőjét és informálta őt a hajó elindulásáról. Chanut közvetítése révén végül is a jezsuita rend generálisa biztosította, hogy a szállítmányt Franciaországból épségben Rómába juttatja.

85 A másik hajórakomány könyvet, kézirat-gyűjteményt, képeket, gobelineket lemondása után, majdnem pontosan egy évre rá indította útnak Krisztina Lübeck kikötőjébe. О maga férfi álruhába öltözve, fekete álhajjal nagy titokban hagyta el országát.

86 - Halland és Skáne között lépve át a svéd határt - nehogy felismerve megakadályozhassák végleges elutazását. Oxenstierna midőn minderről tudomást szerzett, kétségbeesetten kiáltott föl: „Megőrült szegényl" Sajnálattal kell összefoglalásképpen megállapítanunk, hogy bár Krisztina korának talán legműveltebb uralkodója volt, hatalmas gyűjteményéből mégsem lett könyvtár. Legfőbb oka szeszélyes egyénisége volt. A rendszeres gyűjtés helyett ritka kéziratokat vett ötletszerűen, sokszor pusztán kedvtelésből, mértéket nem ismerve, roppant összegekért. Nem fékezte szenvedélyét még akkor sem, midőn kincstára kiürült, s ezért hatalmas adósságokba keveredett. Könyvtári alkalmazottait sem tudta fizetni, akik keserű szájízzel jegyezték föl a királynő tornyosuló tartozásait, és végső elkeseredésükben hosszú pereskedésbe bonyolódtak. Ilyen körülmények között lehetetlen volt a rendszeres munka, amelyet rapszodikus természete különben sem értékelt. Hiába gyűjtötte tehát a legkiválóbb tudósokat udvarába, ha könyvtárosi munkájukat - amely nélkül nincsen könyvtár - kezdettől fogva nem becsülte meg, sőt később akadályozta is. Valójában Krisztina nem bibliofil csak bibliomán volt, aki nem törődött azzal a súlyos negatívummal sem, hogy könyvanyagának jórésze háborús zsákmányból állt. A kedvenc kéziratok feldolgozása is - elsősorban tudományos alapon, nem pedig könyvtári szempontból - vontatottan haladt. Az állomány nagyobbik része: a könyvanyag azonban a hadi-sikerek Neumann: i.m. 140. p. Olofsson: i.m. 309. p. Szentimrei: i.m. 138. p. 200