AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

nem találják - írja lemondóan Bochart. Éppen ezért kéri Vossiust, hogy jöjjön vissza Stockholmba, mert csak ő találhatja meg könyveit, különben sose fogja viszontlátni azokat. „Ami az Ön könyveit illeti, azok elvesztek a nagy könyvtári rendetlenségben ... az Ön elutazása után érkezett tizenkét nagy láda tele kéziratokkal. [A Mazarin könyvtárból érkezett arab és héber anyag.] Akkor a királynő kért, hogy rendezzem az egészet és készítsek róluk katalógust; ... dolgoztam is ezen két egész hónapon át, hihetetlen Szorgalommal reggel öt-hat órától kezdve este hét óráig, egy órai ebédszünettel és így lettem készen a munkával ...De mikor befejeztem, hagyta, hogy összehajigálják az egészet azért, hogy szállást nyújthasson az udvarbelieknek a könyvtárteremben. Én, aki reméltem, hogy miután rendbetettem a könyvtárat, használhatom is, most felborult a rend. Naudé és én halálra dolgozhatjuk magunkat, hogy megtaláljunk egy könyvet, - ám mégse leljük. így maradtam könyvek nélkül a bőség közepében, és főleg nem tudom előkeresni azokat a kéziratokat, amelyeket ön óhajt - mert csaknem mindent egymásra dobáltak a ládákban ..."

m Lehangoló kép tárul elénk ebből a levélből Naudé helyzetét illetően is. Idejének jórészét haszontalan és gyötrő munkákkal kell eltöltenie. A levelekből kiderül, hogy ebben az évben (1653) már Naudé, sőt Marcus Meibom, az antik zene és tánc kiváló tudósa, aki helyettes könyvtáros volt, - és Du Fresne is a palotában lakott. Bochartnak azonban nem tudni mi okból most sem teljesítették ezt a régi kívánságát, és továbbra is a városból kellett bejárnia a könyvtárba. Némi fényt vet Vossius egyik levele

70 arra a kérdésre is, miért hanyagolta el Krisztina uralkodásának utolsó éveiben a könyvtárat. „Megalakították nemrégiben az udvarnál az Akadémiát" és a királynőnek minden gondoskodása most effelé fordult. Bourdelot elnökölt, ami egymagában is elég, volt ahhoz, hogy ellenszenvet váltson ki a könyvtárosokból. Vossius meg is jegyzi, hogy Bochart is az Akadémiához tartozik a királynő akaratából, de szomorúan és idegenkedéssel viseli ezt a megbízatását. Bochart ezek után el akarja hagyni Stockholmot, ám a királynő kérlelésére még marad. 1653-ban végre Bourdelot orvos - miután csaknem mindenkivel összeveszett, - elutazott Stockholmból, Vossius értesülése szerint ötvenezer imperial arany pénzzel. Az udvar ekkorra már felbomlóban volt. Naudé és Meibom elutazása is küszöbön állt. Bochart pedig május 24-e előtt néhány nappal búcsúlátogatást tett Krisztinánál, aki nagy bánatosan csak arra kérte, beszélje rá Vossiust, a visszatérésre. ,, Vissza akarom őt fogadni foglalkozásába, nagy örömöt szerez ő nékem, - mondta a királynő, majd hozzátette - nem ismerek még egy valakit a világon, aki oly hűséges és oly ügyes lenne mint ő, és azon leszek, hogy ő mindent úgy tehessen, hogy nékem ismét örömöt szerezzen; ... amióta eltávolítottam őt egy időre magamtól, nincs kedve, hogy visszatérjen ide."

11 Arra kérte Krisztina Bochartot, addig maradjon itt még Naudéval, míg legalább nagyjából össze nem állítják a könyvtárat. Ezt meg is tették, és tizennégy napig dolgoztak felállításán, áttekinthetőbbé tételén. Ezután 1653 június 15-én a többi külföldivel együtt - akiknek javarésze francia 69 Wieselgren: i.m. 44—45. p. 70 Vossius 1652. december 12-én Amsterdamból írta Heinsiusnak Firenzébe. Wieselgren: i.m. 45. p. 71 Wieselgren: i.m. 48-49. p. 13* 195