AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Hermann Zsuzsanna: Hans Dernschwan könyvei között

viticarum commentarii с. művéhez összeállította a lengyel királyok uralkodási rendjét, sok szerző nevéhez életrajzi adatokat írt ki Gesner Bibliotheca-)Abó\. Olykor azonban saját tapasztalata, véleménye kívánkozott ki belőle. A szigorú kritikus szólal meg e könyvek, margóin is. „Csodálom, hogy ily tudós férfiak ennyire babonásak lehettek", jegyezte föl például Giovanni Pico della Mirandola életrajzát olvasva, amelyet a szerző fia írt apja összes műveinek kiadásához.

12 Michael Herr, a 16. század első felében működő orvos és író, számos klasszikus műnek, köztük a Geoponica-шк német nyelvre átültetője, Dernschwam szerint „bebizonyította esztelenségét Constantinus ,,De agricultura" [ = Geoponica] c, művében. Nagy fantaszta, aki sem görögül, sem latinul nem tud." (Újabb értékelés szerint Michael Herr, noha nagyon szabadon fordított, a nyelveket ügyesen kezelte.)

13 A pápaságról, szerzetesekről alkotott véleményét e könyvek margóin is gyakran kifejezésre juttatta. A franciskánus Alfonsus a Castro eretnekségekről írt könyvének végére érve, „Mellőzted a te franciskánus barátaidnak az egész világon mind közt leggyalázatosabb eretnekségét" felkiáltással, különböző szerzők alapján maga ismertette e szerzetesrend történetét.

14 Bartholomaeus Chassenaeus, francia jogtudós Catalogus gloríae mundi с művével kapcsolatban Dernschwam határozottan állást foglalt a császár és pápa egymáshoz viszonyított hatalmának kérdésében, természetesen az utóbbi rovására. Talán hajdani ura, Hieronymus Balbi hatása is megnyilvánult itt, ő ugyanis V. Károly 1530-i bolognai megkoronázásának alkalmából hosszabb - később egyházi indexre tett - tanulmányban feszegette, hasonló értelemben, ezt a problémát. A francia Chassenaeus művéhez fűzött polémikus megjegyzésében azonban nemcsak pápa-ellenessége kapott hangot: Dernschwam, úgy lászik, - és ez eszmevilágának előttünk eddig rejtett vonása - a német humanisták sorához csatlakozva, érzékenyen és harciasan védte a Német-Római Birodalom és német-római császár valójában mindinkább névlegessé váló hatalmát. Az immár teljesen illuzórikus európai egység utáni nosztalgikus vágy az ébredező nemzeti öntudattal keveredett ebben az érzékenységben, és kereste igazolását a múltban, többek között oly módon, hogy a germán történelmet minél távolabbi időkbe igyekezett visszavezetni. Talán ezt a törekvést olvashatjuk ki Dernschwamnak abból a megjegyzéséből is, amelyet Tacitus AnnalesébQ írt: „Tacitus szerint a Germania név űjkeletű szó, jóllehet jóval előtte már Caesar és mások is említést tettek a germánokról. Sőt még Livius is hirdeti, hogy régi szerzőknél olyan utalást talált, amely szerint Tarquinus Priscus idejében germánok jártak Itáliában. Tacitus így kizárólag agyszüleményét írja, amikor a Germania nevet új szóként tünteti föl."

15 A német humanistáknak ez az érzékenysége sértett gőggel válaszolt az itáliai 12 J. Picus Mirandula: Opera omnia. Basileae, 1557, H. Petri. (Jelzete 71 N 3) 13 A széljegyzet O. Brunfelsius művében található, az 1. torn, utolsó sztl. levelén (Id. 9. jegyzet). - Michael Herr-röl ld. J. Franck méltatását (Allgemeine deutsche Biographie. 12. Bd. 204-205. 1.). 14 Alfonsus a Castro

: Adversus omnes haereses libri XII1L Antverpiae, 1556(1557), J. Steelsius. 159. lev. (Jelzete 19 В 12). 15 P. Cornelius Tacitus: Annalium ab excessu Augusti ... libri sedecim, qui supersunt ..., ad exemplar manuscriptum recogniti per Beatum Rhenanum. Basileae, 1533, Off. Frobeniana. V

8 lev. (Jelzete: 48 Q 50). 173