AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

magában' foglalja az ún. hivatkozást is) mindegyike elláthatja. Ha a címfej-kiválasztás kérdéseiről van szó, akkor természetesen nem szabad lekicsinyelni a legmegfelelőbb bejegyzés-forma alkalmazásának a fontosságát. Ez azonban egy későbbi kérdés; a mi szempontunkból még nincs különbség a három bejegyzés-forma között: valamely tárgy autonóm regisztrálásának tényén mit sem változtat az, hogy e regisztrálásra a három forma közül melyiket használtuk. Ami a fő- és mellékbejegyzést illeti, ez eléggé evidens. Aközött a címleíró között, aki egy sokkötetes kézikönyv önmagában is lezárt egészet képező rész-kötetéről a főbejegyzést a kézikönyv anyagi jegyei alatt készíti el, s a rész-kötet anyagi jegyei alatt megelégszik egy mellékbejegyzéssel, és aközött, aki ennek a fordítottját teszi, a katalogizálás tárgyait illetőleg nincsen véleménykülönbség — mind a kettő nyilvánvalóan két különböző tárgyat akar regisztrálni. Egyszerűen arról van itt csak szó, hogy a két tárgy egyikét ökonómiai meggondolások mellékbejegyzésre relegálják, de világos, hogy ez egyáltalában nem befolyásolja az illető tárgy regisztrálásának autonóm jellegét. Kevésbé evidens a bejegyzések egyenlő értéke — sőt még az elemi tárgy regisztrálásának ténye is — utalás alkalmazásának az esetében. Ha egy szerző számos könyve a szerző közismert névformájától eltérő nevet Ш. névformát tüntet fel, akkor e könyvek mindegyikét általában a második és harmadik alapfeladatot szolgáló egységesített névforma alatt katalogizáljuk, de már a könyveken tényleg feltüntetett névforma alatt az egyes könyvekről nem helyezünk el külön katalógus-bejegyzéseket, csupán egyetlen név-utalást. Ezt a megoldást azonban nem szabad úgy értékelni, hogy az elejti az elemi tárgyaknak autonóm tárgyakként való regisztrálását. Nincs itt másról szó, mint arról, hogy egy praktikus, takarékossági meggondolásból eredő forma elfátyolozza a való tényállást. A két feladat egyikének nem a teljes bejegyzés-sor megismétlése, hanem egyetlen egyszerű utalás útján való megoldása rendkívül racionális és szellemes, de egyúttal — amint ezt igen korai megjelenése bizonyítja — igen kézenfekvő megoldás is. Nem szabad, hogy e megoldás megszokottsága elfeledtesse velünk, hogy a szóbanforgó utaló az első alapfeladat annyi különálló elemi tárgyára vonatkozó külön bejegyzést helyettesít, ahány dokumentumunk az utaló fejében szereplő nevet valóban magán viseli. Persze első pillantásra meglepő, hogy e megoldás az első katalógus-feladat tárgyának nem a főbejegyzést juttatja, hanem csak a legkisebb hatékonyságú bejegyzésformát, az utalást; ennek a megoldásnak a magyarázata és igazolása azonban nem tartozik ide.

15 Mielőtt a bejegyzések fent jelzett megrostálásához hozzáfoghatnánk, előbb még egy előkészítő feladatot kell elvégeznünk: ki kell küszöbölnünk azokat a momentumokat, amelyek a katalógus-bejegyzések és a katalogizálás elemi tárgyai koordinációjának áttekinthetőségét zavarják. i5 Vö. az alapfeladatokról szóló fent idézett cikkemet, 35—37. 1. 39